Az éghajlatváltozás komoly kérdéseket vet fel: „Ez az az élet, amit élni akarunk, és ez az, amit tovább akarunk adni gyermekeinknek?” Ezekre a nagyon fontos kérdésekre érdemes válaszokat keresnünk. Ezek a válaszok nem képzéseken fognak elhangzani, és nem találjuk meg azokat a világhálón: bennünk vannak – írja Simon és Schneider.
A klímaszorongást az is tapasztalhatja, aki nem vesztette el hozzátartozóját vagy ingatlanját az éghajlatváltozás miatt. Szakértők a gyászfolyamathoz hasonlónak tartják, aminek kezdeti fázisa a tagadás, amelyet félelem és harag, végül szomorúság követ, és melyek testi tünetekben is megnyilvánulhatnak. Aki a fogát csikorgatva „üss vagy fuss” üzemmódban van, a testét megfeszíti.
A klímaválság hat a gondolkodásunkra és az érzéseinkre. Ezek az érzések nem múlnak el, de vannak arra módok, hogy hogyan ismerjük, használjuk fel, és tudjuk azokat rugalmasan kezelni.
Ha több évtizedes szárazságot tapasztalunk, hiábavaló pozitívan arra gondolnunk, a dolgok újra normálisak lesznek, az erdőtüzek veszélye sajnos fennáll. A veszteség félelmet és kétségbeesést vált ki, melyek természetes stresszválaszok válsághelyzetben. Eszközöket kell találnunk a kellemetlenséggel való együtt létezésre. Engedjük, hogy érezzük, felismerjük az érzést, nevezzük meg!
A bizonytalanságot az agyunk nem szereti. Ha addig háborítatlan tengeren hajóztunk, a legjobbat hoztuk ki magunkból, döntéseket hoztunk, most, a szorongás hatására lehorgonyozni nem tudunk, körbe-körbehaladunk. Mindfulness- és légzőgyakorlatokkal, meditációval segíthetünk magunknak – jó értelemben – zátonyra futni, a jelenben lenni, idegrendszerünket rendbe hozni.
Kempingezzünk, mint a szüleink fiatal korukban, menjünk el túrázni, sétáljunk egyet a parkban, vagy csak üljünk ki a verandára! Központi idegrendszerünket le tudjuk nyugtatni, „újra tudjuk indítani”, ha a természetben vagyunk. Beszélgessünk családtagokkal, barátokkal aggodalmainkról! Mások is érezhetnek hasonlóan. A kölcsönös együttérzés segít megbirkózni a kellemetlen érzésekkel.
Sokszor úgy érezzük, reménytelen a helyzet, nincs mit tenni, „lebénulhatunk”, érzéketlenné válhatunk. Építsünk kapcsolatokat! Az idősebbektől megtudhatjuk, milyen növényeket termesztettek kertjeikben. A klímaválság okozta dühünket csatornázzuk át cselekvéssé! Segítsünk a környezetünkben élő rászorulóknak, akik a magas élelmiszerárak miatt nem jutnak elegendő ételhez. Ültessünk fákat!
Fordította: Dobai Katalin