Vannak olyan ételek, amelyek szinte kivétel nélkül bejönnek mindenkinek. Ezzel szembesült a PEOPLE TEAM egyik táboroztatója, Ábel is, aki elmesélte nekünk a kedvenc történetét.

Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!

Nekem egy maradandó emlék régebbről, amikor elárasztották a PT-t a különféle szendvicsek. Amellett, hogy volt 5-6 különböző ízű, mindenki megtalálta a 2 legjobbat, amik gyakorlatilag pár óra alatt teljesen eltűntek a táborból, és már csak a többiből maradt. Az egészben ami nekem megmaradt mint fő emlék, az a „szendvicses póker”, ami azokkal a bizonyos sajtos és sonkás szendvicsekkel ment. Naponta, de volt, hogy napi többször, már csak a hangulatért, de leültünk játszani 7-8 darabbal.

Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?

Sokszor megkapom, hogy túlgondolok dolgokat, azoktól is, akik nem kedvelnek, és azoktól is, akik szerintem igen. Nekem személy szerint ez probléma, amit a helyzettől és emberektől függően próbálok megoldani. Általában ez a túlgondolás egy aggodalommal kezdődik. Ha valaki emiatt nem kedvel, vagy nem érzi jól magát, akkor jobban odafigyelek arra, hogy mit, mikor, hogyan mondok. Nekem fontos, hogy azok is, akik nem kedvelnek, amennyire csak lehet, ne nézzenek rám rossz szemmel ezért vagy bármi miatt.

Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?

Van 100 érme az asztalon, amiből 90 lefelé, 10 pedig felfelé néz. Megfoghatod őket, csinálhatsz velük bármit, de képtelen vagy megállapítani, hogy melyik érme néz fel vagy le. A feladat az, hogy hozz létre két érmekupacot úgy, hogy mindkettőben ugyanannyi érme nézzen felfelé. Legviccesebb és legérdekesebb válasz, amit erre kaptam: „Megfogom, és hozok 100 másik érmét, az asztalt pedig felborítom.”

Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?

Elsősorban igyekeznék a többiekkel biztonságos helyeket létrehozni, ahová baj esetén be tudunk menni. A büféből és a közeli boltokból hoznék minél több ételt és italt. Mivel az apokalipszis nem feltétlenül a táborból indul, vagy közel hozzá, ezért igyekeznék a többiekkel a gyerekeket nem megrémíteni, és amennyire csak lehet, megnyugtatni őket. Ha pedig közeledik, és elér minket is az egész, azonnal a biztonságosnak kijelölt helyekre terelnék mindenkit.