Adri vagyok, tizenhárom éves. Remélem, sokan egyetértetek velem abban, hogy a világ legjobb és legidegesítőbb állapota, ha testvérünk van. Pláne, ha nővérünk. Különösen akkor, ha egy okos és szorgalmas nővérrel áldott vagy vert meg a sors.

Az idősebb testvér kitapossa az utat

Aki fiatalabb testvér, mint én, az tudja igazán, miről beszélek. A szülők sokszor szigorú nevelési elveket állítanak fel, persze mindezt elméletben. Amikor a gyakorlatban találkoznak egy cikisebb helyzettel, rögtön kiderül, hogy nem működik az elméletük. Ha szerencsénk van, a tesónkkal kénytelenek átélni a kínos pillanatokat, és a végén kénytelenek engedni. Ha jó fej a nővérünk vagy a bátyánk, kiharcolja az alapvető jogokat, hogy szabadabban élhessünk, bármikor elmehessünk a barátainkkal, ne kelljen szégyenszemre tízre hazajönni egy buliból, és más hasonló nyalánkságok.

Az én nővérem egy mártír

Nálunk egy picit kacifántosabb a helyzet, ugyanis Réka, a tesóm, nem egy átlagos, normális tizenéves. Persze igaziból normális, csak teljesen más, mint én vagy a többség. Négy évvel idősebb nálam, de szerintem legalább hússzal érettebb, mint én. A szorgalma, kötelességtudata nem ismer határokat. Egyszerűen maximalista. Ez persze a tanárok és a szüleink szemében nagyon dicséretes. Eddig is kitűnő tanuló volt, most pedig hajt ezerrel, hogy bekerüljön az orvosi egyetemre. Mondjuk, azt én is értékelem, hogy nem akar fizetősre menni, hogy a családot anyagi romlásba döntse. Jó eszű, olyan az agya, mint egy szivacs, azonnal megragad a fejében minden, amit egyszer elolvasott. Ráadásul imád olvasni, még éjszaka is a betűket falja a kis olvasólámpájánál.

Én más vagyok

Mondanom sem kell, hogy én a suliban is, otthon is Réka árnyékában élek. Csak későn jöttem rá, hogy óriási hibát követtünk el, hogy én is ugyanabba a suliba járok, mint ő. A gimiben váltok, az biztos! Ki nem állhatom, amikor a tanáraim a nővéremet állítják példaképül elém. Én sem tanulok rosszul, a jelest általában sikerül elérnem, de hol van ez a nővérem teljesítményétől! Attól egyenesen idegrohamot kapok, ha valamelyik tanárom Rékának szólít, és úgy oktat ki, hogy nem voltam elég alapos. És otthon jön a folytatás, a szüleim is mindig Rékát állítják példaképül. Én lusta vagyok olvasni, bezzeg a tesóm! Nemcsak a kötelezőket és az ajánlott olvasmányokat olvasta el, hanem saját örömére is falta a könyveket. Mit csináljak, ha én lassabban olvasok? Ráadásul szívesebben játszom a macskánkkal, meg nevelgetem a virágaimat a kertben. Azért persze nem kapok letolást, ha finom sütiket, sőt tortát is sütök a családnak. Azt díjazzák.

Szerencsére Réka elég bölcs ahhoz, hogy jól kezelje ezt a helyzetet, sőt a szüleinkkel is megértesse, hogy nem lehet két egyforma gyerekük. Mindenki másban jó és értékes. Hát csoda, hogy ezek után mégis imádom a tesómat?

Lejegyezte: Laczkó Zsuzsa