Bár a tábori köznyelv általában simán raktárként emlegeti a Hangárral szemben álló épület szürke ajtóval védett kis birodalmát, az ajtó mögött valójában egy kincsekkel telezsúfolt helyiség található. A polcokkal, állványokkal és dobozokkal megpakolt falak és mindaz, amit azok közrefognak, olyannyira kulcsszerepet játszanak a táboréletben, hogy időről időre megújuló feliratokkal, molinókkal és táblákkal is büszkélkedhetnek.

Az elnevezés nem véletlen. Mint minden kincseskamra, ez is rengeteg értéket és számtalan titkos holmit rejteget. Ugye csábítóan hangzik? De hátrább az agarakkal, ne nagyon éljétek bele magatokat abba a gondolatba, hogy miután besétáltatok a haverokkal, majd jól megszeditek a hátizsákokat meg a bőröndöket! Hétköznapi táborozónak ide sajnos nincs bejárása. Ez viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy a táborlakók, vagyis ti mindannyian ne élveznétek a kamra kincseinek arzenálját, sőt! A szabályokkal mindössze a káosz ellen védjük, amit védeni muszáj.

Ha például teniszeznétek, de a pályán nem találtok ütőket és labdákat, szóljatok csak a legközelebbi mókusnak! Ha megígéritek, hogy az aznapi grand slam végeztével visszahozzátok őket, máris vehetitek az irányt ütőkkel és labdákkal a pálya felé. Persze nem csupán a legváltozatosabb sportszerek hevernek a benti polcokon. Kérhettek filctollat, ecsetet, dobókockát, esetleg vízipisztolyt a kézműveskedéshez, a társasozáshoz vagy a vízi csatához, ahogy szalmakalapot, gumikacsát, úszógumit és matracot is, ha a strandra készültök a csapattal.

Dióhéjban ennyi… Nagyjából így működik a világtörténelem egyik legmenőbb, ajtóval védett és a tábori raktáros vigyázó tekintete által felügyelt, kincsekkel megrakott kamrája.

Husi Gergely