Lehet, hogy néhányan húzzátok a szátokat a címet olvasva. Még síelni is a családdal menjünk? Igen, a tavalyi alkalom nekünk bebizonyította, hogy a világ legjobb ötlete volt a közös sítúra nagyiékkal és a nagybátyámékkal. Bizony, mama a múlt télen kitalálta, hogy mind a tízen menjünk együtt.

Először apáék is bizonytalankodtak, hogy jó lesz-e így. Hallottam, amikor este vitatkoztak, beleegyezzenek, vagy ne. Amikor a tesóm már az igazak álmát aludta, és azt hitték, hogy én sem vagyok ébren, akkor rákezdte anya:

– Szerinted kibírjuk összezárva ennyien öt napig?

– Miért ne? – felelte apa a tőle megszokott lazasággal. – A gyerekeknek is jó, ha néha mindnyájan együtt lehetnek, elvégre unokatestvérek.

– Az igaz, de ilyen hosszú ideig még sosem voltak együtt. Anyukádéknál is csak két nap volt eddig a maximum. Az is nyáron, amikor a szabadban jobban le lehet őket kötni.

– Jó, de akkor még kisebbek voltak. Most harmadikos Nóri, már tud figyelni az öccsére is. Bence is ötéves, óvodás, sokkal fegyelmezettebb, mint akár egy éve. Meg különben is, ott lesznek a szüleik is.

– Na, a bátyáddal nem sokra megyünk. Ő csak játszik a gyerkőcökkel, különben mindent rájuk hagy. A fejére is mászhatnak, azt se bánja.

– De a felesége, Dia elég praktikusan kezeli a zűrös helyzeteket is. A sógornőmre mind a négy gyereket rá merném bízni.

– Még csak az kellene, ki ne találd! Én jobban féltem őket. Emlékszel, anyukádéknál is milyen nehezen hagytam ott őket egy éjszakára?

– Most nem kell otthagyni senkit sehol, mi is velük leszünk. Na és anyáék is. Ők inkább kevesebbet síelnek majd, hogy az unokákkal lehessenek. Nyugi, kialakul majd minden! Nálunk is Csongor már ügyes fiú, nyolcéves, Nórival együtt tanulnak majd síelni egy gyerekcsoportban. Danival meg felváltva leszünk – zárta le a vitát apa.

És így is lett. A két család – négy gyerekkel és a nagyiékkal – fantasztikus napokat töltött egy csodálatos osztrák síparadicsomban. Óriási hó volt, akkora, amilyet én még soha életemben nem láttam. Építettünk hóembert, meg sokat szánkóztunk. Az volt a legjobb, amikor hógolyóztunk, és utána mi is úgy néztünk ki, mint a hóemberek. De rengeteget nevettünk! Főleg, amikor a nagybátyámat orvul megtámadtuk mind a négyen. Még birkóztunk is vele a hóban. A kezdő sítanfolyam, ahova Nórival jártunk, elég tűrhető volt, bár sokra nem jutottunk. Nagyiék több mindenre megtanítottak, mint az oktató. A kicsiket is ők tanítgatták.

Esténként társasoztunk a kandalló mellett a meleg szálláson, az is tök jó volt. Egészen új oldaláról ismertem meg a nagyszüleimet és a nagybátyámékat is. Az uncsitesókkal pedig jól összejöttünk. Végre igazi nagy család lettünk. Alig várom az idei sítúránkat! Már csak két hét, és megyünk.

Lejegyezte: Laczkó Zsuzsa