Ádám három éve tölti a nyarait a PEOPLE TEAM gyerektáborában, most azonban úgy érzi, eljött az ideje, hogy táboroztatóként adja vissza az élményeket a PT-s közösségnek.

Mutatkozz be, kérlek!

Ferencz Ádám vagyok, az ELTE Radnóti 11. évfolyamos diákja. Ez a tábor már három éve a nyaram fénypontja, és szeretném ugyanezt az élményt átadni a gyerekeknek. Habár a táborozásból már kinőttem, táboroztatóként szeretném tovább bővíteni az ismereteimet. A PT programozótábora meghozta a kedvemet a programozáshoz, amivel a későbbiekben is szeretnék foglalkozni. Szeretnék segíteni a gyerekeknek, hogy ők is megtalálják a számukra megfelelő hobbit, amiből akár munkát is faraghatnak. Kis korom óta beszélek angolul, és gimnáziumi éveim során franciául is megtanultam, ez segít leküzdeni a táborban felmerülő nyelvi akadályokat. Két testvéremnek és a macskámnak köszönhetően még azokkal is megtalálom a közös hangot, akik megharapnak.

Stresszeltél valaha a táborban? Hogyan kezelted?

A tábor számomra annyira megnyugtató, hogy nehéz találnom olyan esetet, amikor ténylegesen stresszeltem volna valamin. Talán a táborzárás a legnagyobb megrázkódtatás, mert nehéz elengedni a három hét alatt szerzett barátokat. Csak kisebb feszült helyzetek fordultak elő velem, de ezek nem voltak komolyak, és meg lehetett beszélni a másik féllel úgy, hogy ne hagyjon senkiben se negatív nyomot.

Mi volt a legdurvább táboros melód?

A legdurvább tábori melóm az volt, amikor a médiások a filmjük elkészítéséhez rengeteg szabályzatot felhasználtak, amiket aztán vissza kellett tenni a helyükre. Mivel nem emlékeztek, hogy pontosan mely szobákból szerezték, ezért végig kellett járni mind a két ház összes szobáját, és visszarakni azokat.

Milyen személyi pozíciót javasolnál a meglévők mellé?

Szerintem nagyon jól működik minden, nem szeretnék változtatni semmin.

Ezt a szót vagy kifejezést csak a PT-ben hallhattad…

„Az erdőbe fát vágni” – VÁP egyik legikonikusabb mondata olyan referencia, amit minden régi PT-s ismer.

Mondj egy élményt abból az időből, amikor még táborozó voltál!

Az egyik kedvenc programom a csillagnézés. A tábor folyton nyüzsgő hangulata közben jólesik egy kis pihenés a csillagos ég alatt, amikor van időnk a tábor nagy rohanását lelassítani egy pillanatra, a hullócsillag-keresés pedig kellemes kikapcsolódást biztosít. Az is tetszik benne, hogy ha maradna bennem a nap végére egy kis versenyszellem, akkor a hullócsillag keresésével kimeríthetem azt. Nagyon szeretem hallgatni, hogy Norton évről évre milyen új és izgalmas mítoszokat mesél a csillagokkal kapcsolatban, és az sem utolsó nálam, hogy általában a program után szoktam a legjobbat aludni.