Jázmin nem először járt a PEOPLE TEAM táboraiban. Idén harmadik éve érkezett Kecskemétre, és a szülei javaslatára a kuktatábort választotta. Maga is meglepődött a döntésén, hiszen hírhedten válogatós gyerek volt.

Az eddigi éveket igyekezett rengeteg nasival túlélni. Idén viszont csodálkozva és némileg felháborodva kereste az édességet a táskájában.

– Anya, de hát nem is pakoltál nekem semmit! – mondta szinte már mérgesen.

Apukája lépett oda mellé, és megragadta a vállát. Kedvesen az arcába nézett, és csak ennyit mondott:

– Edd meg, amit főztél! – aztán nagyot kacagott.

Jázminnak nem volt kedve nevetni. Dühösen és korgó hassal köszönt el a szüleitől, de azért alaposan megölelte őket.

Az első nap nagy része az ismerkedésről és a konyhai eszközök bemutatásáról szólt. Jázmin már ekkor egy dologban biztos volt: a következő farsangon konyhai robotgépnek fog öltözni.

Szerencsére idén is megtalálta azt a táborlakót, akivel jól fogja magát érezni. Betti most jött először a PEOPLE TEAM táborába. Jázmin azt azonnal megállapította, hogy Betti szeret enni. Folyamatosan étel volt a kezében, és csak evett és evett. Jázminnak összeszaladt a nyál a szájában, annyira vágyott egy kis csokoládéra. Kérni nem akart egyelőre barátnőjétől, mert az ilyenfajta bizalmaskodást még túl korainak tartotta.

Azért jól érezte magát. Sokat nevettek, beszélgettek. A vacsorára várva megállapította, hogy nagyon klassz az idei csapat is. Annyira összebarátkoztak, hogy az egész társaság egy asztalhoz ült.

A segítők kihozták a vacsorát. A kanalak és villák csattogásától volt hangos az ebédlő. Mindenki nagyon várta már a híres spagettit. Mindenki, csak Jázmin nem. Egyáltalán nem szerette a spagettit. Ezt Betti észre is vette rajta.

– Nem szereted a spagettit? – fordult újdonsült barátnője felé.

– Nem – felelte Jázmin, és szégyenlősen lehajtotta a fejét. Most már biztos volt benne, hogy ma estére éhen marad.

Betti mosolygott, és bátorítóan beszélt Jázminhoz:

– Képzeld, kisebb koromban én sem szerettem a spagettit. Sőt, semmilyen piros ételt nem szerettem.

– Te? – kérdezett vissza Jázmin.

Betti továbbra is mosolygott, és megveregette a hasát:

– Tudom, nem látszik rajtam. Hidd el, én is válogatós voltam, amíg meg nem ismertem Spagettit, a kalózt!

– Kit? – csillant fel Jázmin szeme. A név hallatán már a többiek is odafigyeltek Bettire, és szinte itták a szavait.

Betti folytatta:

– Spagetti kalózt. A híres és hírhedt tengeri patkányt. Ne mondjátok, hogy még nem hallottatok róla!

A többiek tátott szájjal figyeltek, és mind nemet intettek a fejükkel.

– Spagetti kalóz a híres Paradicsom-óceán nagy ura volt. Rettegtek tőle az emberek, amerre csak járt. Nyolcfős csapatával bátran szelték át az óceánt. Szigetről szigetre jártak, és minden törzset meghódítottak.

– De mi köze ennek az evéshez? – vágott közbe Jázmin.

– Hát a spagetti! Azért volt ez a neve, mert bármerre járt, magával vitte híres spagettireceptjét. Egyetlen szakács sem tudta megfejteni a titkát, hogy mitől olyan finom. Minden törzs a lábai előtt hevert, amint megkóstolta az ételt.

– Azt mondod, hogy ez Spagetti kalóz híres receptje alapján készült? – szólt közbe egy szeplős, vékonyka kisfiú.

– Nem vagyok benne biztos, de ha nem kóstoljuk meg, akkor sosem derül ki.

Azzal az egész csapat nekilátott a spagettinek, még Jázmin is. Az első falat után megnyalta a szája szélét, és habzsolva ette tovább a vacsoráját.

– Azt hiszem, ez a Spagetti kalóz tényleg jól főzött – mondta Jázmin, és mind jót nevettek.

Kovács Dalma