Nemcsak a Mártonok névnapja miatt jeles nap a november 11-e, hanem számtalan hagyomány, népszokás is kötődik hozzá. A magyar néprajzban erre az időszakra esett a mezőgazdasági munkák lezárása, a téli pihenő kezdete, amit még az adventi böjt előtt nagy eszem-iszommal, mulatságokkal ünnepeltek meg.
Ki volt ez a híres Márton, akiről Európában sok helyen megemlékeznek?
Szent Márton valószínűleg 316-317 körül született az akkori Savaria városában, vagyis a mai Szombathelyen. Segítőkész, jószívű emberként ismerték, aki nagylelkűen bánt a szegényekkel, elesettekkel. A legenda szerint éppen Franciaországban katonáskodott, amikor annyira megsajnált egy didergő koldust, hogy kettévágta a saját köpenyét, és a felét odaadta neki.
Hogy kerülnek a libák ebbe a történetbe?
Az egyik legenda szerint Mártont megszólította Krisztus, és ennek hatására megkeresztelkedett, majd papként szolgált tovább. Olyan jól végezte a munkáját, hogy püspökké akarták választani, ám ő az avatás elől elbújt egy libaólba. A libák azonban elárulták hangos gágogásukkal, így végül 371-ben mégis Tours város püspöke lett. Nevéhez több csodás gyógyulás kötődik, ezért halála után szentté avatták.
Libalakomák, borozások, utcabálok
A mai ünneplés gyökerei visszakanyarodnak a múltba. Az első hiteles feljegyzések már 1172-ben említik a libalakomákat. Ehhez társult az a népszokás, amely szerint a parasztoknak az éves bér mellé libát is adtak, amit azon nyomban megsütöttek, majd el is fogyasztottak a családdal, barátokkal. Az ünnepi vacsorának a borivás is része volt, hiszen meg kellett kóstolni az újbort. Manapság is sokan tartják ezt a szokást, hiszen a szólás szerint „aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik”. Az evés-ivást sokszor zenés, táncos utcabálok követik.
Lámpás felvonulások, műsoros estek, ajándékok a gyerekeknek
Európa számos országában, különösen a német nyelvterületeken nagy hagyománya van a Márton-nap megünneplésének. Már a 19. századtól lampionos felvonulásokat rendeztek, hogy a fény, a jó cselekedet jelképe mindenkihez eljusson. Ma ezt a szokást elevenítik fel. A fáklyás-lámpás menetek élén Szent Mártonnak öltözött lovas halad, követői régi Márton-dalokat énekelnek. Van, ahol színdarabban mutatják be a jószívű szent és a koldus történetét, majd zárásként Márton-tüzeket gyújtanak. A gyerekek nagyon várják ezt az ünnepet, mert finomságokkal ajándékozzák meg őket: perecet, fánkot, Márton-kiflit, teát, cukorkát, liba vagy ember alakú kalácsot kapnak. Máltán dió, mogyoró, narancs, esetleg mandarin az ajándék, míg Portugáliában sült gesztenye. Mindenhol vidáman ünnepelnek.
A magyar népi bölcsesség szerint fontos az időjárás is ezen a napon: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, karácsonykor vízben poroszkál.”
Laczkó Zsuzsa írása
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon