A nagymamámat teljesen kiakasztja a halloween. Azt morogja, hogy az ő idejében erről még csak nem is hallottak. November elseje mindenszentek napja, és kész. Papa erre beleszól, hogy az a halottak napja. Ezen szépen összevesznek, mert Mama kioktatja, hogy a halottak napja november 2-án van.

Akkor hát mi a csudát ünneplünk november 1-jén?

Utánanéztem, és tényleg Mamának van igaza. Majdnem 1300 éve a mindenszenteké ez a nap. Halloween október 31-én van, ami mindenszentek előestéje, azaz All Hallows’ Eve, a halottak napja pedig november 2-án. Ez tehát gyakorlatilag a halottak hete. A különbséget úgy magyarázza a nagymamám, hogy másodikán azokra emlékezünk, akik a tisztítótűzben vannak, elsején viszont az üdvözült lelkekre.

Minden szent?

Ha tényleg minden szent, akkor abból rengeteg lehet, én is fel tudok sorolni egy csomót. Szent István király és a fia, Imre, Szent Gellért püspök, Szent László, a lovagkirály, a „libás” Szent Márton, Szent Mihály arkangyal, Assisi Szent Ferenc, a sárkányölő Szent György, meg egy csomó női szent, Erzsébet, Katalin és Margit. A szentek apostolok, vértanúk vagy szent életet élő emberek voltak. Mindnek megvan a maga emléknapja, de november 1-jén mindannyiukról megemlékezünk.

Akikért a harang szól

Úgy tartják, hogy az elhunyt lelkek ekkor vándorolnak át a holtak birodalmába. Ilyenkor sok helyen akár egy órán át szólnak a harangok a lelkekért. A régiek a halottaknak ételt és italt áldoztak, az ételt a tűzbe dobták, sőt, sokszor megterítettek nekik az asztalnál, és odaképzelték őket, mintha ők is a többiekkel együtt ennének-innának. Ez tulajdonképpen a tél és a sötétség kezdetének napja.

Látogatás a nyugalom kertjében

Mivel ezen a napon nincsen iskola, ezért mi ekkor megyünk ki a temetőbe. A nagyszüleim szépen elrendezik a dédiék sírját; Papa kikapálgatja, kigyomlálgatja a környékét, Mama meg friss virágot rak a sírkőre, és krizantémot ültet köré. Néhányan koszorúkat visznek a sírokra. Mama szerint az felesleges pénzkidobás.

Aztán mécsest gyújtunk, ami szép piros üvegtartóban van, így a szél nem tudja elfújni a lángot. A nagyszüleim azt mesélik, hogy azért kell a gyertya, hogy a lelkek a lángok mellett melegedni tudjanak, és könnyen visszataláljanak a sírokba. Láttam drónfelvételt arról, milyen szép ilyenkor a mécsesek által kivilágított temető.

Gyertyák azokért, akiket szeretünk

Mama imádkozik egy kicsit, Papa csak csendesen elmereng, és biztosan a rég meghalt szüleire gondol, akikkel én sosem találkoztam. Amikor arról kérdezem a nagyszüleimet, hogy a dédiék most hol vannak, akkor Mama azt mondja, hogy a mennyországban, Papa pedig azt, hogy a szívünkben. Mi ezen a héten otthon is szoktunk este gyertyát gyújtani azokért, akik messze vannak eltemetve, és nem tudunk a sírjukhoz elutazni.

Fent és lent

A szomszéd család református, ők például egyáltalán nem tartják ezt a napot ünnepnek, mert nem ismerik el a szenteket és ezt az egész halotti kultuszt. A nagybátyám pedig azt mondja, hogy a régi magyaroknál november 1-je az ősök napja volt. Ekkor nyílt meg a kapu egyetlen napra az alsó világok felé, ugyanúgy, ahogyan május 1-jén megnyílik a felső világok irányába, ezért is állítjuk a májusfát.

Vámpír és csoki

Bár a nagyszüleim szerint ez az egész ősök napja marhaság, a halloween pedig gyerekes bohóckodás és a nyugat majmolása, mi azért a barátaimmal nem fogjuk kihagyni a töklámpáskészítést és a „Csokit vagy csalunk!” ijesztgetést sem. Azt hiszem, idén Drakulának öltözöm majd be, és „vér” csorog majd ki az éles fogaim közül.

Tóth Réka