Titanilla szerint mindannyian egyediek vagyunk, ezért természetes, ha kicsit kilógunk a sorból. Szerencsére a PEOPLE TEAM nyári táborában minden gyerek jól érezheti magát. A PT táboroztatójával beszélgettünk.

Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!

A következő történet azért különleges számomra, mert az első PT-s barátságomat és érkezésemet írja le. Jó pár évvel ezelőtt, amikor először beléptem a tábor kapuján, bevallom, féltem. Féltem, hogy egyedül leszek, vagy hogy nem fognak befogadni. Azt sem tudtam, merre kell menni, egyáltalán hol lehet szobát kapni. Ahogy ez a gondolat átfutott az agyamon, egy segítőkész mókus ott is termett mellettem, és mindenben segített. Az első kő le is esett a szívemről, biztos voltam benne, hogy ha kérek, akkor kapok majd segítséget. Már csak a barátkozás miatt aggódtam, mert akkoriban nem igazán tudtam barátokat szerezni. Eljött az esti program, és kiválasztottam a legszimpatikusabbnak tűnő csapatot. Amikor a csapatunk színével ellátott pólókat osztották, odajött hozzám egy fiú, hogy nekem is rossz méretet adtak-e. Végül együtt cseréltük ki a pólót. A sráccal mai napig jóban vagyunk.

Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?

Annak, hogy valaki nem kedvel, többféle oka lehet. Lehet, hogy összetűzésünk volt, vagy esetleg egyszerűen csak nem találja szimpatikusnak a személyiségemet. Lehet, hogy az általam képviselt vélemény nem tetszik neki, vagy esetleg téves elképzelései vannak rólam. Általában a legutóbbi az, ami legtöbbször előfordul velem. Sokszor történt már, hogy a hátam mögött beszéltek ki emberek, akik nem is ismernek. Az ilyen helyzetek megoldásának kulcsa a kommunikáció és az empátia. Lehet, hogy egy őszinte beszélgetés segítene eloszlatni a félreértéseket és javítani a kapcsolatot. Emellett fontos önvizsgálatot is végezni, illetve elgondolkodni azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy valaki így érez velem kapcsolatban. Végül érdemes tudomásul venni, hogy nem mindenkinek fogok tetszeni, és ez teljesen rendben van. Fontos azonban, hogy mindig tiszteletteljesen és nyitottan viselkedjünk másokkal szemben, még akkor is, ha nem értünk egyet vagy nem kedveljük egymást.

Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?

A „Hogy vagy?” kérdés a kedvencem, amikor új embereket ismerek meg, mert sokkal többet jelent, mint gondolnánk. Megkérdezni valakit arról, hogy hogy van, egyfajta empátiát és gondoskodást fejez ki, ami segít megnyitni az utat egy őszinte és értékes párbeszédhez. Emellett ez a kérdés lehetőséget ad arra is, hogy segítsünk egymásnak, ha valaki esetleg nehézségekkel küzd, vagy éppen csak megosztani az örömeinket és sikereinket egymással. Sokszor előfordult már, hogy ez a kis kérdés kellett csak ahhoz, hogy valaki megossza velem egy fájdalmát, amit ha magában tart, akkor az egész napját elrontotta volna. Ezért a „Hogy vagy?” kérdés egy olyan egyszerű és kedves gesztus, amely segít közelebb kerülni az emberekhez és erősíteni az új kapcsolatokat.

Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?

1.Maradjunk nyugodtak! Az első lépés mindig az, hogy ne pánikoljunk! Ha a zombiapokalipszis bekövetkezik, fontos, hogy megőrizzük a hidegvérünket.

2. Gyűjtsünk össze felszerelést! Itt, a PT-ben valószínűleg találunk olyan dolgokat, amik hasznosak lehetnek a túléléshez.

3. Keressünk menedéket! Például a kuktaterem lehet egy jó menedékhely, mert ott van sok élelem és eszköz, ami hasznos lehet a túléléshez.

4. Szervezzünk csapatot! Ne próbáljunk egyedül megküzdeni a zombikkal! Keresnék más táborozókat, akikkel együtt tudok dolgozni a túlélésért.

5. Legyen humorérzéked! Még a legrosszabb helyzetekben is fontos megőrizni a humorérzékünket. Ez segíthet feldobni a hangulatot és megőrizni a mentális egészséget.

6. Éljünk a pillanatban! Végül is ne felejtsük el élvezni az élményt! Egy zombiapokalipszis is lehet nagyon izgalmas kaland, és lehet, hogy olyan élményekre teszünk szert, amikről még évekig mesélhetünk majd.

Milyen állat szeretnél lenni, és miért?

Ha választhatnék, akkor szerintem macska lennék. A macskák rendkívül önállóak és kalandvágyóak. Szeretnek felfedezni új helyeket, ugrándozni és játszani a környezetükben. A kíváncsiságuknak köszönhetően folyamatosan tanulnak és fejlődnek, miközben felfedezik a világot. Szeretnek heverészni egy puha párnán vagy a napfényben, és egyszerűen csak élvezik az életet. Nem kell mindig tevékenykedniük, csak élvezni a pillanatot.

Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?

Egy farsangon úgy döntöttem, hogy vicceskedem, és betörőnek öltözöm. Felvettem a fekete csuklyás pulóveremet, egy maszkot és egy pár „betörőkesztyűt” is. Úgy gondoltam, hogy kicsit megnevettetem a barátaimat. Amikor megérkeztem a buliba, mindenki nevetett, mindenki megdicsért az ötletért. Nos, legalábbis eleinte… Amikor aztán megpróbáltam vicceskedni és mindenkit megijeszteni ebben az alakban, senki nem értette a poént. Kiderült, hogy már az elején nindzsának néztek, és nem értették, hogy miért akarok tőlük viccből elcsenni dolgokat.

Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?

Szerintem mindenki egyedi és kilóg kicsit a sorból, de ez természetes. Amikor táborozó voltam, gyakran sétálgattam oda-vissza céltalanul a tábor területén, ha volt egy kis időm. Nem is azért, mert unatkoztam volna, hanem mert imádtam felfedezni új helyeket. Néha elég furán néztek rám, amikor már harmadjára mentem el az ügyeletek előtt. Reggelizés során is szóvá tették a barátaim, hogy előbb öntöm a tejet a tálba, mint a müzlit. Bár ez számomra teljesen természetes. Emellett néha hajlamos vagyok fura arcokat vágni. Ezek lehet, hogy csupán az érzéseim, amik kiülnek az arcomra, vagy egyszerűen csak egy kis humorral fűszerezem meg a tábori élményeimet.

Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni, mire számítasz, minek örülsz, és mit csinálsz, ha véget ér a nyár?

Titta vagyok, Debrecenből származom, és már sok éve vagyok itt, a táborban. Alig várom, hogy újra a gyerekek között lehessek. Imádok velük együtt lenni, és minden évben újra és újra érzem, hogy ez az én helyem. Nem volt kérdés számomra, hogy idén is jelentkezem. Tudom, hogy új barátokra teszek majd szert, és bár a nyár végén mindig szomorú vagyok, és ürességet érzek magamban, azt is tudom, hogy jövőre is lesz nyár, és újra itt lehetek. Várom már nagyon az új kalandokat és élményeket, amik ránk várnak!