Marcell a PT nyári táborában ismerte meg az egyik legjobb barátját. Mivel már egyetemista, legfeljebb táboroztatóként térhet vissza kedvenc táborának, a PEOPLE TEAM-nek a helyszínére, mivel szeretné átadni a gyerekeknek azokat az élményeket, amelyeknek ő is részese volt a PT-ben.

Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol?

„Milyen zenét hallgatsz?” Egy ember zenei ízlése sokat elmond a személyiségéről a tapasztalataim szerint. Ha legrosszabb esetben nem ismerném a zenét, akkor egy kiváló közös aktivitásra ad lehetőséget.

És ha ismered?

Ha pedig ismerem, akkor közös élményekről is el tudnánk beszélgetni, hiszen a zene egy annyira univerzális dolog, hogy mindenki képes azonosulni vele, ezért is ennyire jó ez a kérdés.

És a válaszok?

A legérdekesebb válaszok közé tartozik, hogy a Terraria-zenét szürreális élmény volt a metrón hallani az éjszakában.

Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?

Bezárkóznék a büfé raktárába a sok-sok ételhez, osztogatnám onnan a menekülőknek, és kialakítanék egy árvaházat. Ezután együttes erővel szép lassan visszanyernénk az uralmát, és az utolsó zombi legyőzésével az emberiség egy újabb fázisába lépne.

Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?

3, nem szoktam megkapni azt, hogy furcsa lennék, de az tény, hogy mindenkinek vannak különös szokásai, dolga, ami miatt a többiektől különbözik, de ez az, ami egy embert önmagává tesz, ezért ezt nem szabad elhagyni.

Van erről sztorid?

Nem igazán… Azt már többször megkaptam, hogy furcsa számítógépes játékokkal játszom, illetve hogy eléggé érdekes a humorérzékem. Azonban az életemben eddig körülbelül mindig az átlaghoz hasonló voltam a legtöbb dologban, szóval nem annyira tartom magam furának a táborban.