Nekem vannak a legszuperebb nagyszüleim a világon. Annyira jó fejek, hogy a szüleimnél is modernebbül gondolkodnak, jobban megértenek. Őket hívom szövetségesnek, ha valami rázósabb ügyet kell elfogadtatni anyáékkal. Mindig mellettem állnak, még soha nem csalódtam bennük.

Sajnos nem élünk egy városban, de a távolság nem jelent akadályt a napi kommunikációban. Telózunk vagy csetelünk gyakran, és szerencsére elég sűrűn találkozunk is. Ők jobban elfogadják, hogy már nem vagyok dedós, akinek állandóan fogni kell a kezét, akit félteni kell minden rá leselkedő veszélytől. Megértik, hogy egyre nagyobb önállóságra van szükségem. Anyáék még a széltől is óvnák „a legdrágább kincsüket”, hiszen egy szem gyermekük vagyok. Persze, értékelem a gondoskodásukat, de már hetedikesként itt lenne az ideje annak, hogy kicsit függetlenebb legyek.

A haverokkal, akiket ők is ismernek, elmehetek sportolni vagy moziba, de anyukám azon már halálra izgulja magát, ha biciklitúrára megyünk, és nem érünk haza sötétedés előtt. Ilyenkor a nagyi nyugtatja, lelket önt belé. Évekig kérleltem őket, hadd menjek nyári táborba. Hallani sem akartak róla. Tavaly nagyiék rábeszélésére végre megengedték, hogy a PEOPLE TEAM-táborba menjek, Kecskemétre. Persze nem alhattam ott, napközisként vettem részt, de az is tök jó volt. Marci barátommal együtt táboroztunk, és hol az ő szülei, hol az enyémek fuvaroztak minket.

Olyan szuper volt az egész, még annál is jobb, mint amit vártunk. Óriási területen vannak a szállások, hisz legalább ötszázan voltunk. A tématáborok közül a gamert választottuk. Őrült jókat szórakoztunk egész nap. Az esti koncerteket, bulikat is megvártuk, kár lett volna egyet is kihagyni. Apáék kicsit húzták a szájukat, hogy késő este értünk haza. De hát ők nem engedték, hogy ott aludjunk… A szabadidős programokat nagyon élveztük, én életemben először számháborúztam. Megismerkedtünk sok gyerekkel, néhánnyal azóta is kapcsolatban vagyunk.

A tábor után nagyiéknál voltam, és rengeteget meséltem nekik életem eddigi legjobb vakációjáról. Nagyokat nevettünk a vicces sztorikon, velem együtt örültek a jól sikerült nyaralásomnak. Megértették a lelkesedésemet, és ezért most karácsonyi ajándékként befizettek egy turnusra az idén. Ráadásul meggyőzték a szüleimet, hogy nyugodtan engedjenek el bentlakásos táborba, elég nagy vagyok már. Így mindenkinek jobb lesz, nekik sem kell ide-oda rohangálni velünk, mi meg végre igazi táborlakók leszünk. Most egy szobában alszunk majd Marcival.

Már alig várjuk, hogy jelentkezhessünk. Az még vitatéma, hogy a robotika- vagy a dróntábor lesz a befutó, de mindkettővel csak nyerhetünk. Olyan izgalmasak, érdekesek a foglalkozások, hogy észrevétlenül elrepül az idő. Utána pedig jöhet az önfeledt szórakozás!

Az egész olyan, mint egy vidám fesztivál!

Lejegyezte: Laczkó Zsuzsa