Napsütéses meleg délutánon szálltunk le a buszról. Én újra elbújtam a hátizsák zsebében, és – bevallom – egy kicsit jobban féltem, mint a táborba vezető úton. Akkor az ismeretlentől való izgalom miatt remegtek a lábaim, most pedig azért, mert féltem a büntetéstől. Egyszer már komolyan elfenekeltek, amikor kiborítottam a tejet a tálkámból. Akkor pedig elő sem mertem bújni, amikor véletlenül lepisiltem a szőnyeget. Ajjaj, mi fog most következni, ha kiderül, hogy elszöktem, és ezzel veszélyeztettem Lackóm táborozását?

A buszmegállóban sokan várakoztak. Véget ért a vasárnaptól szombatig tartó hétnapos fesztivál. A buszon nyüzsögtek, zsivajogtak az élményekkel teli hazatérő tinédzserek. Sokan szívesen maradtak volna még néhány napig. A környéken lakó gyerekek mindennap hazamentek aludni, de az ottalvósok csak most, hét nap és hat éjszaka után láthatták újra a szüleiket. Kellemes volt ez a nyaralás, de azért bizony láttam Lackó szemében is, hogy már hiányzott neki az anyukája és az apukája. Volt már régebben is nyaralni pár napra a mamánál, de akkor az édesanya meglátogatta. Ez volt az első ilyen hosszú nyaralása. Talán mégiscsak jó, hogy ott voltam vele.

Lehet, hogy ez volt a küldetésem: vigyázni Lackóra. Igen, igazatok van. Tudom, hogy a tábori mindennapokban is vigyáztak rá. A felügyeletet turnusonként legalább 70 táboroztató látja el. Kismókusoknak hívják azokat, akik első alkalommal táboroztatnak. Aki pedig nem az első nyarát tölti ott, már komoly mókus. Ők felügyelnek a témafoglalkozásokon, segítenek a programokon versengő csapatoknak, és rendelkezésre állnak az egész nagy tábori közösségnek. Hiszen teljesen más négyszáz diákkal együtt nyaralni, mint kettesben a nagymamával. Ez egy másfajta élmény. Lackónak is lesz mesélnivalója, hiszen hamarosan várja a mama is. A mama nem tud angolul, csak németül, de Lackó neki is elmondja majd, hogy a PEOPLE TEAM mit jelent, és miben különbözik ez a tábor a többitől. Nekem pedig jövőre elég lesz, ha megmutatja a táborban készített fényképeket. Ígérem, hogy türelmesen fogom otthon várni, és vigyázok a jó hírére!

Ez az írás a „Marci” sorozat 10/10. része.

Szerző: Szerencsés Melinda