Azt írtam, küzdelmei. Azért, mert valóban küzdelmes számukra minden egyes nap. Miért? A válasz egyszerű: mert mások, mint az egészséges társaik. El sem tudjuk képzelni, mennyire nehéz például egy látásproblémával küzdőnek otthon ellátnia magát, vagy kimennie az utcára, a fürdőszoba használata annak a személynek, akinek amputálták egy végtagját. Kapnak segítséget az orvosoktól, ápolóktól, a családtagoktól, de egész életüket az állandó harc és a sok fájdalom határozza meg.

Mit jelent maga a fogalom, és hogyan lesz valaki fogyatékos?

A fogyatékosság hosszan tartó fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodás, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását. Ez azt jelenti egyszerűbben fogalmazva, hogy egy személy korlátozott mozgásában vagy értelmi képességeiben kisebb-nagyobb mértékben.

Az akadályok felléphetnek születéskor (nem várt komplikáció a szülésnél, genetikai probléma, amit nem mutattak ki a műszerek), baleset, természeti katasztrófa, háború esetén. A felsoroltaknak mindegyike tragédia, a baleset következtében fellépő maradandó károsodás feldolgozása külön trauma az addig egészséges ember számára. Ugyanez a helyzet akkor is, ha mindez természeti katasztrófa, illetve háború esetén történik. Újra és újra felidézik az eseményeket, átgondolják, mit kellett volna másképp tenniük. A születésük óta fogyatékkal élők egész gyermek-, fiatal-, felnőttkorát elkíséri, bántja őket, hogy ők nem ugyanolyanok. Magukat és a környezetüket kérdezhetik, hogy miért éppen velük történt ez meg?

Az ENSZ december 3-át nyilvánította a fogyatékos emberek világnapjává, 1992 óta minden évben ezen a napon hivatalosan is gondolnak rájuk, kicsit a figyelem középpontjába kerülnek.

A közösségi média zúdítja ránk a szebbnél szebb, sikeresebbnél sikeresebb celebeket, akik előnyös tulajdonságaikat kihasználva igyekeznek népszerűek, gazdagok és még ismertebbek lenni. A társadalmunk egyre inkább abba az irányba halad, amikor az ugyanolyan az elfogadott, az a követendő példa. Az eltérő nem jó. Nem illeszkedik a képbe. Ne álljunk be ebbe a sorba! Érték mindenkiben van, még ha a külcsín nem is mindig hívogató.

Természetesen azokról a szülőkről, családtagokról és egészségügyi dolgozókról se feledkezzünk meg, akik gondozzák, segítik a fogyatékkal élőket. Ne csak december 3-án jussanak eszünkbe, hanem az év minden napján!

Kropokné Kiss Éva