Sokan kitörő örömmel várják az őszi szünet első napját, október 28-át, mások félnek az unalomtól. Sokaknak csak egy szokványos nap, miközben rengeteg diáknak valami különleges kezdete.

Íme egy kis inspiráció…

Egy új cél, egy kihívás megvalósításába fogtunk bele néhányan. Október 14. a kéktúrázás napja, ehhez kapcsolódóan nagy fába vágtuk a fejszénket. Arra gondoltunk, hogy végigjárjuk az országos kéktúra főbb állomásait. Na, nem egyszerre, csak apránként.

Az első kihívás

Elutaztunk busszal a kéktúra keleti végpontjába, Hollóházára, és onnan indultunk első szakaszunk teljesítésére. A korábban már beszerzett igazolófüzetekbe szorgalmasan pecsételtünk az első igazolóponton, majd bevetettük magunkat a ködös-párás, őszre készülő, de még javában zöldellő erdőbe. Hosszú, kitartó emelkedő várt ránk a Milic-csoport legmagasabb csúcsáig, a Nagy-Milic tetejéig, ám a lendület és a jókedv tolta előre a csapatot.

Egy kis pihenőt tartottunk a Bodó-réten. Megejtettük a második igazolópecsét beszerzését, és ettünk is valamicskét, majd egykettőre ismét talpunk alá kaptuk az ösvényt. Másztunk tovább. Meglepően hamar és viszonylag könnyen felértünk a csúcsra. Meg is állapítottuk, hogy ebből az irányból kegyesebb a túrázóhoz a Milic, mint ha szemből támadtuk volna, ám ennek is megvan ám a böjtje: ha itt másztunk, akkor ott ereszkedünk! Nagyon meredek, morzsalékos, kapaszkodási lehetőség nélküli lejtőn tipegtünk lefelé.

Pihenő nélkül ereszkedtünk a Füzéri vár alatti nyeregig, hogy onnan ismét egy jó kis kaptatóval felmászhassunk a várba. Vagyis csak az alsóvárba. Onnan még sok-sok fa és sziklába vájt lépcsőfok várt ránk, mire valóban bejutottunk a felsővárba. Füzér nem adja könnyen magát. Sőt! Nem is adta soha senkinek, ez a kitűnő hangulatú tárlatvezetés során is igazolást nyert. Két órát időztünk a korhűen felújított erődítményben. A vár alatti parkolóban várt ránk egy bélyegzés a füzetekbe, amivel bizonyíthatjuk, hogy teljesítettük az első kéktúránkat.

Nincs megállás

Már lebukott a nap, amire elértük Füzér szélső házait. Az utcákon sétálva még visszatekinttettünk a fölénk magasodó, sziklás vulkáni kúpon fehérlő várfalakra. Csodás építmény Füzér vára! Látképe messzire elkíséri a vándort. A mintegy 950 méteres szintemelkedés, a Milic meredeksége és a várhódítás már éreztette hatását a lábainkban. Sebaj! Legalább eszünkbe juttatja, hogy milyen szuper kalandba fogtunk október 14-én, a kéktúrázás napján.

Túrázzatok ti is az őszi szünetben, ha kedvet kaptatok! Gyűjtsétek a kilométereket, szaporodjanak a pecsétek a füzetekben!

Szerencsés Melinda írása