A viselkedéskutatók régóta vizsgálják az emberek testbeszédét, sok könyvet írtak róla. Szavak nélkül, csupán gesztusokkal, mozdulatokkal, grimaszokkal is tudjuk közölni az érzelmeinket, gondolatainkat.

Gondoljatok csak arra, hogy milyen fintorokat vágtok, ha egy számotokra nem kedvelt étellel, mondjuk, spenóttal kínálnak titeket. Anyukátok már az arckifejezésetekből is ért mindent, meg sem kell szólalnotok. Mindannyian ismerjük a két ujjunkkal V betűt formáló győzelemjelet vagy az autóstopposok feltartott hüvelykujját, hogy tovább ne soroljam a mutogatások jelentését. Persze az ökölbe szorított kéz a feltartott hüvelykujjal a „like” jele is, azaz tetszik, minden oké.

Talán ti is megfigyeltétek már, hogy a szemöldök összevonásával és az ajkak összeszorításával aggodalmunkat, problémánkat jelezzük. Néha a tanáraitoknak vagy a szüleiteknek elég csak összeráncolni a szemöldöküket, már tudjátok, hogy baj van, valami nagyon nem tetszik nekik. Lehajtott fejjel ballagtok oda, ami azt mutatja: megadom magam, jöjjön, aminek jönni kell.

Az orr-ráncolás, szaknyelven „nyusziorr” negatív érzelmeket közvetít. Erre már a néhány hónapos kisbaba is képes, ha rossz szagot szimatol, vagy undorodik valamitől. Az ajkak csücsörítése – amellett, hogy vicces látvány – azt jelzi, hogy nem egészen értünk egyet, valami más megoldáson törjük a fejünket. A félrehúzott csücsörítéskor még mókásabban nézünk ki. Ez sokkal erősebb érzéseket tükröz, azt üzeni, hogy az, amit hallottam, nagyon nem tetszik, nem tudom elfogadni.

Az talán kevésbé közismert, hogy a szemhéjak megérintése, dörzsölése feszültségoldó hatású. Ha beszédpartnerünk hosszan a szemhéján tartja a kezét, biztosak lehetünk benne, hogy magát nyugtatja, mert felidegesítettük. A szemeink eltakarása is hasonló céllal történik, de negatív érzelmeket, aggodalmat, önbizalomhiányt is jelez. Így akarunk védekezni a rossz hír ellen, kizárjuk azt. Szintén a stressz, félelem, szorongás vagy izgatottság oldását szolgálja a kezek, az ujjak összedörzsölése, az ujjaink összefonása. Nem véletlenül mondjuk, hogy a kezét tördeli idegességében.

A „szellőztető viselkedés” is a zavar vagy izgatottság jele. Ha kínos kérdést tesznek fel nekünk, vagy olyasmire kérnek, ami nincs kedvünkre, igazgatni kezdjük a ruhánkat, a gallérunkat húzgáljuk. Ilyenkor a hőmérsékletünk is pillanatok alatt megváltozik: kimelegszünk, sokszor el is pirulunk. Ekkor már nem tudjuk leplezni idegességünket. Az is gyakori, hogy a gyűrűnket forgatjuk vagy az óránkat piszkálgatjuk. A legfurcsább reakció a bokarázás. Vannak, akik nyughatatlanságukat, ingerültségüket vagy dühüket fejezik ki így. Képzeljük el, ha mindezt állva teszik! Ilyenkor az egész testük rázkódik, és a környezetük azonnal észreveszi azt.

Érdemes figyelnünk arra, amit a testbeszéd üzen.

Laczkó Zsuzsa írása

Forrás: Joe Navarro: Légy kivételes! Libri Könyvkiadó, Budapest, 2022.