Soha nem ordíthatsz

Keverve
PEOPLE TEAM tábor

A kamaszok érzései gyakran túlzóak, cselekedeteik következetlenek. Normális, hogy hol boldognak, hol szomorúnak, okosnak vagy butának érzik magukat. Egyik pillanatban azt szeretnék, hogy úgy gondoskodjanak róluk, mint egy kisgyermekről, másik pillanatban félretaszítják a felnőttet, hogy engedjék neki csinálni a dolgot. Érzelmeik kifejezésének különböző módjait fedezik fel, például az addigi öleléssel köszöntés helyett csak odabiccentenek, szülőjük puszija elől elhúzódnak. A felnőtteknek őrködniük kell e mellett az érzelmi lengőhinta mellett.

Ordítani egy tinédzserre, hogy hagyja abba az ordítást, csak további ordítást eredményez. Bizalmatlansághoz vezet azt mondani: „Csak azért sírsz, hogy sajnáljalak.” A lányokat érzelmeik kifejezésére, a fiúkat érzelmeik elnyomására nevelni különböző érzelemkezeléshez vezet. Meghallgatni, bizalmat építeni célszerű a kioktatás, kritizálás helyett.

Noha kevésbé észrevehetők, a kamaszkori szellemi változások ugyanolyan drámai mértékűek, mint a testi és érzelmi változások. A gondolkodásban, indoklásban, tanulásban nagy lépést tesznek előre. Arról is tudnak gondolkodni, amit nem látnak vagy nem érintenek meg, illetve tisztában vannak a cselekedetek következményeivel. Észreveszik a mosoly mögött rejlő szomorúságot. Megérzik, szüleik hogyan fognak bizonyos helyzetekben reagálni arra, amit mondanak vagy amit csinálnak, és válasszal, magyarázattal készülnek, indokolnak. A kognitív (észleléssel, megismeréssel, megértéssel kapcsolatos) változások fejlettebb, bonyolultabb tananyag megtanulását teszik számukra lehetővé, sóvárognak a tudás megszerzése és alkalmazása iránt, egy sor ötletről, lehetőségről elgondolkoznak, magatartásuk észszerűvé válik.

Tizenéves korban kialakul az önazonosság: a fiatalok tudják, hogy kik és mivé válhatnak. Olykor egy sor lehetséges identitást megvizsgálnak, viaskodnak, hogy kik is ők. Rájönnek, hogy különböző szerepeket játszanak: gyermek, barát, csapattag, diák. Tudnak úgy gondolkodni, mint egy felnőtt, de még nincs elég tapasztalatuk ahhoz, hogy úgy viselkedjenek, mint a felnőttek: viselkedésük nem tart lépést gondolataikkal. Lelkesen részt vesznek egy környezetvédelmi felvonuláson, közben eldobják az üdítősdobozokat az utcán, vagy egész este arról beszélnek a barátaikkal, mennyire utálják egy osztálytársukat, mert az pletykál.

Ez az írás ennek a sorozatnak a 2. része: Így neveld a kamaszodat

Fordította: Dobai Katalin

Forrás: 2.ed.gov

Menü