A PEOPLE TEAM nyári táborában a művészi tehetséged is megcsillogtathatod. Erről beszélt nekünk Luca, egy hetedikes diák is, aki a PT-nek köszönheti, hogy megtalálta a helyét. Luca Bárt Rolandnak mesélt élményeiről.

Kis korom óta sokat rajzolgattam. Anyukám meg is őrizte a „műveimet” egy albumba gyűjtve. Azért most így nagyobb fejjel elég gáznak tartom őket… De azt mondják, ez nem baj, hisz annak a jele, hogy fejlődött az ember. Ebben a fejlődésben én nagyon sokat köszönhetek a PEOPLE TEAM kézművestáborának. Ott ismertem fel, hogy nálam a rajzolás nem csak egy szimpla hobbi, amit igazából mindenki űz – hisz nincs olyan barátnőm, aki ne rajzolgatna csak úgy kedvtelésből. Sokáig nálam is így állt a dolog. A PT-ben viszont megváltozott a helyzet.

Igazából ott kezdődött minden, hogy a mentorok, táborvezetők nem csupán annyit mondtak a műveimre, mint anyáék vagy a tanár nénink rajzórán, hogy „jó”, meg max. azt, hogy „jópofa”. Hanem mertek tanácsokat adni, hogyan lehetne jobb, milyen ötlet, elképzelés rejlik a rajzom mögött, és hogyan, milyen eszközökkel dolgozhatom ezt ki. Például, hogy úgy is tudok ábrázolni egy jelenetet, hogy mélységet adok neki. Addig csak egymás mellé rajzoltam a dolgokat, és nem nagyon tettem köztük különbséget aszerint, hogy milyen távol vagy közel vannak. Az ilyen tanácsok ébresztettek rá arra, hogy a rajzolás nemcsak egy hobbi, hanem egy szakma is, művészet, amelyet meg lehet tanulni, és aminek a művelése közben a legjobban érzem magam.

Sokat beszélek itt a rajzról, pedig a PT nem egy sima rajztábor, amit pl. a sulim is szokott szervezni nyaranta, és ahol annyi volt tavaly is, hogy beültünk a tök meleg osztályterembe, és csöndben rajzolgattunk. A PT-ben az egész interaktív, a mentorok végigkövetik, amit csinálunk, segítenek, jó értelemben fogják a kezünket. És közben megmutatják, hogy nem csak rajzból meg festésből áll a kézművesség: agyagozunk, szobrászkodunk, nemezelünk is, mintha igazi művészek lennénk. Ilyeneket sosem próbáltam volna ki sem otthon, sem a rajzórán. Az agyagozás például azóta is nagyon megmaradt, és mostanában azzal kísérletezem, hogy megpróbálom a saját agyagszobraim lerajzolni. Érdekes, mennyire más lesz ugyanaz a papíron, mint a térben.

Idén két dolgot várok: az egyik a PT-kézművestábor, ahol meg szeretném mutatni, mekkorát fejlődtem az év alatt, a másik pedig a felvételi. Szeretnék a Kisképzőre jelentkezni középsuliba, anyáékat viszont még kicsit győzködnöm kell. Hátha segít majd, amikor meglátják a tábor végi kiállításon, miket alkottam a PT-ben!

Lejegyezte: Bárt Roland