Nyelvtanárkodni nyári táborban? Miért is ne? Még tanár szakos egyetemistaként hallottam először erről a különleges gyerekfesztiválról, és lelkesen készültem is rá, hogy némettanár lehessek a nyelvi szekcióban. Az első csoportom tagjai szinte kivétel nélkül osztoztak a lelkesedésben. Szinte. Kivéve M-et, aki már az első alkalommal kijelentette, hogy utálja a németet, és a szülei ötlete volt az egész. Innen szép nyerni. Olvassátok hát, hogyan!

Némettanulás nyáron? Ne már!

Mialatt a németeseim és én bemutatkoztunk egymásnak, M. tüntetőleg a padra borult. Így is maradt egészen addig, amíg ismerkedős játékokat játszottunk a srácokkal az első másfél órában. Bob Marley-s pólójának kapucniját mélyen a szemébe húzta, hogy véletlenül se kelljen felvenni a szemkontaktust. A többiekkel lassan megtanultuk egymás nevét, kedvenc hobbiját, ételét és legfurább szokásait. Amikor M. kicsit megbátorodott, előhúzta a zsebéből a telóját, és még fülhallgatóval is bedugaszolta a fülét. Bizony!

Azért ne gondoljátok, hogy ezen a ponton elkértem az ellenőrzőjét és megszórtam fekete pontokkal – a PT-ben ez nem így működik! A tanárok teljes szabadságot kapnak abban, mi módon adják át a tudásukat, egyetlen alapszabály van: úgy kell motiválni a gyerekeket, hogy a diákok örömüket leljék a tanulásban. (De szép is lenne, ha minden iskola is hasonlóan működne! Ám ez egy másik történet.) Szóval megpróbáltam lopva kihallgatni, mi szűrődik ki a fülesből, bár szerintem a Bob Marley-s póló után sejtitek. Naná, hogy reggae!

Német reggae? Ez komoly?

A következő nap felírtunk németül egypár asszociációt, amelyek a csoportnak a „der Himmel” (vagyis az ég mint égbolt) szóról csak eszébe jutottak, aztán én is elővettem a telómat, pont, mint M., aki továbbra is elutasító volt. Arra viszont már ő is felkapta a fejét, amikor a hangszóróból dögös reggae-ütemek hallatszódtak, majd felcsendült az egyik kedvenc számom, a Hand zum Himmel refrénje az Iriepathie nevű német együttestől: „Streckt die Hand in den Himmel um die Chance zu ergreifen…” (Azaz, szabad fordításban: „Nyújtsd a kezed az égig, hogy elérd az esélyt…”)

M. lassan kibújt a csigaházból. Hiába, egy igazi zenerajongó nem tud ellenállni a kedvenc műfaja hangulatának. M. lába diszkréten követni kezdte a ritmust, és lassan egy mosoly is megjelent az arcán. Miután „Globális szövegértés” címmel tisztáztuk a dal hangulatát és témáját, aztán kiosztottam a „lyukas” dalszövegeket, ahová hallás után írtuk be a hiányzó szavakat, kiderült, hogy M-nél igazából van toll – többféle színben! –, meg még egy gitár is, eldugva a szobájában, szóval…

Némettanulás nyáron? Jóhogy!

Igen, a másnapi németórára M. széles mosollyal és hangszerrel érkezett. Pillanatok alatt megvoltak neki az akkordok hallás után. Menő, nem? Nyelvtanulásnál is jól jön az efféle adottság. Az élő gitárkíséret a csoportot sem hagyta hidegen. A hét során megtanultunk egy egész repertoárt a diákjaim által megszavazott német számokból, hozzájárulva a PT összművészeti fesztiválhangulatához.

Sulyok Blanka