A gyermekek és a kamaszok szívesen elkülönülnek korcsoportonként. Ez főleg a „nagyokra” igaz – ők már szeretik megkülönböztetni magukat, jelezve, már közelebb állnak a felnőttekhez, mint a kicsikhez. Van azonban olyan hely, ahol ez nem feltétlenül igaz. A PEOPE TEAM nyári tábora például ilyen.

A sulis, osztályokba csoportosított közegtől egy nyári tábor alapvetően mindig oldottabb. A „nagyok” nem tudnak bezárkózni az osztálytermek szegregált légkörébe, a végzősök kiváltságos helyzetében tetszelegni. Mindenki egyetlen nagy tábor lakója, egy csapat tagja, kénytelen hát közösségként működni.

A PEOPLE TEAM táboroztatási rendszere külön elősegíti ezt az egységgé oldódást, hisz az általános tábori programokon, bulikon, filmnézéseken evidensen együtt vesznek részt több korosztály képviselői. De mivel a PT 17+1 tematikus alaptáborba szerveződik, a délelőtti foglalkozásokon is mindegyik alaptáboros közreműködik.

Kicsi és nagy együtt agyal, próbál, ügyködik egy közös produkció létrehozásán a színháztáborban; közösen vitatják meg egymás verseit, novelláit az írótáborban, és vállvetve küzdenek a győzelemért vagy a „túlélésért” egy League of Legends- vagy Minecraft-csapatban.

A több mint 30 évnyi táboroztatási tapasztalat azt igazolja, hogy bár rutinból előjönnek a sulis környezetből ismert felosztási és önmegkülönböztetési szándékok az eltérő korcsoportok között, a tábor 3. vagy legkésőbb 4. napjára ezek rendszerint feloldódnak. Nem ritka jelenség az aprókat a hátukon cipelő nagyok képe, vagy éppen az, hogy a nagyok önszántukból segítenek a kicsiknek megtalálni az elhagyott fogkeféjüket vagy fél pár zoknijukat – az előbbi valami rejtélyes oknál fogva extrém esetben egy bokorból is előkerülhet (a gyakorlott táborozók tudják, semmi nem lehetetlen), az utóbbi pedig esetleg mindvégig a nebuló bőröndjének mélyén lapult.

A fentiekre a legtöbb példát főleg a merőben eltérő korosztályok képviselői adják. A 17 éves kamasz már meglátja a cukiságot a csetlő-botló 9 évesben. Ilyenkor már elő-előtörnek a lappangó apai-anyai ösztönök, amelyek által a felnőttkor küszöbén álló nagykamasz átélheti, milyen örömteli felelősség a gondoskodás.

A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy előbb-utóbb az egymáshoz közeli életkorban lévő gyerkőcök is megtalálják a közös hangot. A kollektív foglalkozásokon, ahol együtt kell megoldaniuk a feladatokat, általában kiderül: sokkal katartikusabb az az eredmény, amelyre közös erővel jövünk rá, mint amelyig egyedül szenvedjük át magunkat.

Bárt Roland