A bejárós lehetőség elsőre sok mindenkit el tud ijeszteni, hisz úgy tűnik, mintha a bejárósok kimaradnának valamiből. Pedig ez egyáltalán nincs így. Villő például saját bevallása szerint imádott bejárós lenni. Így mesélt nekünk erről:

Régi vágyam volt elmenni valamilyen nyári táborba. Anyáék azonban nem támogatták az ötletet… Kicsit aggódós természetűek. Hiába mondtam nekik, hogy tizenkét évesen már nem vagyok kislány, messze sosem akartak elengedni. Mi van, ha történik valami, ha értem kell menni, és ők nincsenek a közelben? Hasonló, szülős dolgok. Emiatt örültem annyira, mikor először hallottam a PEOPLE TEAM-ről.

Az egyik osztálytársam, Luca mesélte, hogy tavaly egy király táborba engedték el a szülei. Ráadásul itt, Kecskeméten. Mondta, hogy épp ezzel tudta meggyőzni a szüleit. Hisz így bejárósként napközben részt vehetett a programokban, este pedig otthon aludhatott.

Ugyanezzel győztem meg én is anyáékat. És én sem bántam meg. Tényleg részt tudtam venni minden foglalkozáson, és az esti bulikról sem kellett lemaradnom, hisz a PT-ben nem volt takarodó 8 órakor. Nem volt olyan, mint a régi általános sulim napközis tábora, ahol igazából annyit csináltunk, hogy tanultunk – nyáron! –, és két korrepetálás közt rúghattuk a port az iskolaudvaron. Brr. Ehhez képest a PT inkább olyan volt, mint valami nyári gyerekfesztivál, bulival, zenével, pörgéssel, rengeteg emberrel. Ahol közben tanulhattunk is – de végre valami olyasmit, ami érdekel. Én például a filmestáborban voltam, ahol tök híres rendezőktől, operatőröktől tanulhattam meg, hogyan születik meg egy film az írástól kezdve a rendezésen át a felvételig. Melósabb, mint hittem…

De hogy visszatérjek a témához, egyáltalán nem éreztem, hogy a bejárósságom miatt bármi filmes cuccból kimaradtam volna. Ugyanúgy ott voltam a reggeli foglalkozásokon – max. annyi szívás volt, hogy kicsivel korábban kellett kelnem, hogy beérjek –, és a többiekkel ettem és buliztam esténként. A kajának külön örülök, hogy nem maradtam ki belőle, mert valami elképesztő finom volt! Főleg a pizza…

Az amúgy meg külön jó volt a PT-ben, hogy három turnust hirdettek, így volt lehetőségünk kiválasztani, melyik lenne jó nekünk. Így nem kellett kihagynom a családi nyaralást sem. És egy olyan táborban vehettem részt, ahol ugyanakkorát bulizhattam, mint a többiek – csak én még a szobámban is aludhattam. Amit, mióta anyáék megengedték, hogy saját magam rendezzem be, egyre jobban szeretek.

Lejegyezte: Bárt Roland