Végre megvannak a táborok időpontjai! Sikerült kiszaglásznom mindet. A memóriám nem a legjobb, de azt megjegyeztem, hogy Lackó az augusztusi, vagyis az utolsó időpontra jelentkezett. Lehetett választani a bejárós és az ottalvós táborozás lehetőségei közül. Szerencsére Lackó anyukája az ottalvósat választotta. Szerinte jót tesz Lackónak, ha az esti programokon is részt vesz. Az összes táborlakónak szerveznek show-szerű eseményeket. Ilyet még a szomszéd kandúr sem látott! Azt a pöndörített macskabajszát! Lesz mit mesélnem, ha hazajövünk a táborból. Először azonban el kell jutni odáig.

Mivel én még csak egyszer utaztam életemben, ezért komolyan izgulok. Az első utam is izgalmas volt. Kíváncsiak vagytok? Akkor elmesélem. Amikor megszülettem, akkor egy kertes családi házban láttam meg anyukámat. Finom tejjel táplált, egy idős néni volt a gazdánk. Aztán egyik nap megjelent egy szőke kisfiú az anyukájával. Amint meglátott, rögtön a kezébe vett, simogatott, és én éreztem, hogy ő lesz a legjobb barátom. Megbeszélték a nénivel, hogy pár hét múlva hazavihet magával, addig még erősödnöm kell. Néhányszor lement a nap, mire újra láttam a kisfiút, akinek most már a nevét is tudtam: Lackónak hívják. Hozott nekem valami nagyon finom zselés ételt, aminek különös íze volt. Még a bajuszom is nedves lett tőle. A napok egyre gyakrabban váltogatták egymást, és a lábaim remegése is elmúlt. Bátran másztam ki a ládából, hogy lássam a kertet, a pulykákat, a kacsákat és a tyúkokat. Ezeket mind megmutatta nekem az anyukám. Aztán Lackó is egyre gyakrabban jött meglátogatni engem. Végül azt mondta a néninek, hogy szeretne magával vinni. Az anyukám először szomorú volt, de utána azt mondta, hogy Lackó ugyanúgy fog engem szeretni, menjek vele, lássak világot. Lackó lábán volt valami furcsa, amikor értem jött. Hamarosan kiderült, hogy gurulni tud vele, és így sokkal gyorsabban haladtunk, mint eddig bármikor.

Ez az első utazás izgalmas volt, mert a kerten kívül még sosem jártam. Főleg nem guruló cipőkön! Na de elég az álmodozásból, mert Kecskemétre már nem gyalog utazik Lackó, nekem pedig ott a helyem mellette!

Ez az írás a „Marci” sorozat 10/3. része.

Szerző: Szerencsés Melinda