„Mi leszel, ha nagy leszel?” A felnőttek gyakran teszik fel a kérdést a gyerekeknek. Mi még óvó nénik vagy balerinák akartunk lenni, a fiúk pedig tűzoltók, katonák, vadakat terelő juhászok. Manapság a lányoknál a hercegnő vagy az állatorvos szakma a legnépszerűbb, a fiúk viszont szuperhősök vagy focisták szeretnének lenni. (Modernebb változatban: influencer, celeb, gamer, videós.)

A felnőttek csak mosolyognak ezeken a válaszokon, és nem veszik komolyan, hogy egy gyermeknek mik az álmai. Így aztán sokan nem azt a szakmát választják, amire valójában a szívük mélyén vágynak. Én például gyerekként villamosvezető vagy kalauz akartam lenni, kamaszként aztán már az író-lakberendező-pszichológus trió vonzott, végül angoltanár lettem.

Oka ennek a szülők, tanárok befolyása, akik azt akarják, hogy a gyerek vigye tovább a család hagyományait (orvos- vagy tanárdinasztiák) vagy vállalkozását („Majd te is itt fogsz autót szerelni a műhelyben”). Azt szeretnék, hogy feleljen meg a társadalmi elvárásoknak, végezzen el egy egyetemet (legnépszerűbb a közgazdaság, jog és pénzügy), szerezzen diplomát. Aztán építsen karriert, keressen sok pénzt, legyen például ügyvéd vagy informatikus.

Mindenkinek a véleménye számít, csak sokszor magáé a gyereké nem. Természetesen fontos, hogy szülőként, pedagógusként terelgessük a gyerekeket, de hagyjunk nekik elegendő szabadságot a felelősségteljes döntéshez.

Sokan tehát a felnőttek nyomására teszik le voksukat egy pálya mellett, így lesz belőlük állástalan diplomás vagy robot egy multinál. Persze az is kérdés, hogy egy fiatal miért törődik abba bele, hogy mások döntsenek a sorsáról, ahelyett, hogy maga venné kézbe a saját életét.

Szüleink kitanultak egy szakmát, elhelyezkedtek egy munkahelyen, végig ott dolgoztak, és onnan mentek nyugdíjba. A mai világ más. Már az én generációm is változtat, munkahelyet is, szakmát is. A fiatalok pedig még rugalmasabbak; szinte borítékolható, hogy ők nem azt fogják csinálni negyvenévesen, amit most húszévesen tanulnak.

Sokak élete akkor fordul nagyot, amikor maguk is szülővé válnak. Amikor gyerekeik lesznek, talán eszükbe jut, ők miről álmodoztak gyerekként. Átgondolják, mihez is értenek igazán, mihez is lenne valójában kedvük. Elvégeznek egy online nyelvtanfolyamot vagy beiratkoznak cukrászképzésre, kávézót nyitnak vagy kosarat fonnak.

Magyarul: megvalósítják gyerekkori álmaikat. Ilyenkor végre azt csinálják, ami érdekli őket, és amiben jók. Így lesz foglalkozásból hivatás, állásból örömteli tevékenység.

Tóth Réka