Most megtudjuk, mi is történik az unalmasnak hitt ügyeletekben.

A megkérdezettek közül mindenki úgy írta le a trambulinügyeletet, de főleg az őrséget, mint egy békés és cseppet sem unalmas elfoglaltságot.

A trambulinnál mindig vannak emberek, ezért sosem unalmas. A „ne szaltózz!”, a „ne feküdj!” és még csomó hasonló ordítani való vezényszót leszámítva nagyon nyugis hely, és simán lehet olvasni. Bár erre kevés a lehetőség, maximum hangosan, hogy mindenki hallja, aki ott van. Én is temérdek időt töltöttem a kis fedett „társalgóhelyen”, nagyon sok vicces és érdekes dologról beszéltünk. Volt, amikor sikeresen átbeszéltük az egész ügyeletet, olyan érdekfeszítő témákról, mint például hogy miért fordítják le a Marvel-hősök nevét, és Robin Hood miért nem Kapucnis Robin.

A másik hely, amit rengetegszer bebarangoltam, az őrség környéke. Megtudtam, hogy ez az igazi filóhely, ahol nyugodtan lehet távolba néző versenyt folytatni, vagy esetleg írni. Wolf például még itt is edzeni szokott. Vannak olyanok, akik az ügyeleti naplót díszítik szebbnél szebb beszólásokkal. Az ügyeleti napló nagy múltra tekinthet vissza. Arról van szó, hogy páran kitalálták, jó ötlet lenne feljegyezni a furcsa látogatókat, vagy épp csak az unalom mámorában úszó mókus/tanár gondolatait. A nap végén megnézik az aznapi termést, és jókat nevetnek rajtuk, mennyire fantasztikus kedvük volt akkor. Már van egypár oldal a humoros naplóbejegyzésekből, és volt lehetőségem beleolvasni.

Szerintem mindenkinek csak jó véleménye van az ügyeletekkel kapcsolatban. Mindenki oda jár egy picit lazítani, és közben mégis dolgozni.

Mihócza Viki

KecskeNEWSás-archívum – 2014