Sok családban gondot jelent, hogy akár már a 4-5 éves csemeték is visszabeszélnek, engedetlenek. Egyáltalán nem, vagy csak erélyes felszólítás, esetleg veszekedés árán hajlandóak a napi rutinhoz tartozó feladatokat elvégezni, mint például az öltözést vagy a fogmosást. Az iskoláskorúak megtagadják a házi feladat megírását vagy a segédkezést az egyszerűbb házimunkákban.

A gyerek gyerek

Michael Winterhoff bonni gyerekpszichiáter szerint ez a probléma abból fakad, hogy a szülők túl korán kezdik egyenrangú partnernek tekinteni gyermeküket. Ez nem azt jelenti, hogy a szülőnek uralkodnia kell utódai fölött. Azt kell elfogadnunk, hogy a gyerek, az gyerek, a felnőtt meg felnőtt. A szülő eredendően a gyerek felett áll, hiszen ő neveli, ő felelős érte.

Neurológia, fejlődés

Felmerül a kérdés, hogy ez a hibás felfogás miért fordul mégis gyakran elő. A szakember szerint sok szülő így akarja elnyerni a gyermeke szeretetét. Ezzel kompenzálja a felnőttek világában elszenvedett esetleges sikertelenségét. Ha már a külvilágban nem fogadják el, legalább otthon, a gyerektől megkapja a biztonságérzetet. Rengetegen gondolják azt, hogy attól lesznek jó anyák vagy apák, ha mindent megengednek. Egy ilyen kapcsolatban a gyerekek szociális képességei nem tudnak megfelelően fejlődni. A frusztrációtűrés, a pozitív énkép, az önállóság mind olyan területek, amelyeket már kisgyerekkortól kezdve „edzeni” kell. Ez nem azt jelenti, hogy a nevelés kizárólagos célja, hogy a gyerekek szót fogadjanak, és végezzék a napi feladataikat. A pszichés fejlődésüket kell segíteni. A pszichiáter úgy véli, hogy sokszor az óvoda és az iskolák alsó tagozata is túlságosan egyenrangú partnerként kezeli a kicsiket. Ez egybevág a mostanság érvényes nevelési elvekkel, de teljesen ellentétes a neurológia alaptételeivel.

Hogyan lehet ezt a hibát kijavítani?

Winterhoff azt javasolja, hogy mindenekelőtt a felnőtteknek kell tisztában lenniük saját szociális kapcsolataikkal. Ha ezek rendben vannak, akkor általában egyértelmű: a gyerek nem azért van, hogy a szülők életének hiányosságait pótolja. A másik tanácsa, hogy kezeljük a gyereket gyerekként. Ha ezeket megfogadjuk, biztos, hogy a viselkedésprobléma megszűnik, vagy mérséklődni fog otthon és az óvodában vagy az iskolában is.

Gémes Szilvia

Forrás: deutschlandfunk.de