Mi a teendő, ha egy dacos gyerek dührohamot kap, vagy ha a tinédzser nem tud elszakadni a számítógépétől? Sok esetben a szülők tehetetlennek érzik magukat, elveszítik a türelmüket. A megoldás kulcsa az lehet, ha ők váltanak stratégiát. A finn Jari Sinkkonen gyerekpszichiáter fontos és megszívlelendő tanácsokat ad.

Tudjunk nemet mondani

Amikor egy gyerek megszületik, a felnőttek igyekeznek mindent megadni neki. Aztán a kisgyerek kinő a csecsmőkorból, és megtanul nemet mondani: hisztizik, toporzékol. Egy gyermek felnevelése nem működhet korlátok nélkül. Elengedhetetlen, hogy megtanuljunk nemet mondani az utódnak. Ez az attitüd a gyerek érdekeit és biztonságát is szolgálja.

Nyugodtan, de erélyesen

Felmerül a kérdés: hogyan kezeljük a gyermek agresszióját és esetleges kirohanásait? A szakember tanácsa az, hogy semmiképpen ne kerüljünk ugyanabba az érzelmi állapotba. Ha mi is dühösek leszünk, csak rontunk a helyzeten. Ha mégis megtörténik, akkor utána ismerjük el a hibánkat, kérjünk bocsánatot! A gyerekek sokkal nehezebben viselik a harag, a düh érzését. Ebben kell a segítségünk anélkül, hogy elutasítanánk őket vagy fokoznánk a negatív érzelmeiket. Ez nem jelenti azt – véli Sinkkonen –, hogy nekünk mindig nyugodtnak kell maradni. Néha igenis az asztalra kell csapni: „Elég volt!”

Ha fáradtak vagyunk

Egy fárasztó munkanap után olyan dolgok is idegesítőek lehetnek, amelyeket máskor észre sem veszünk. A másik véglet, hogy a kimerültség miatt mindent ráhagyunk a csemetékre. A szakember azt tanácsolja, hogy ilyenkor tegyük fel a kérdést magunknak: ha nem lennénk ennyire elcsigázottak, akkor is rájuk szólnánk minden apróságért? Akkor is hagynánk, hogy verekedjenek?

Jó zsaru, rossz zsaru

Sok családban az a legfőbb probléma, hogy az anya és az apa más-más nevelési elveket vallanak. A pszichoterapeuta szerint nem baj, ha a két szülő felfogása kismértékben eltér egymástól. A gyerekek az apában inkább az erős támaszt, az anyában pedig a melegséget és a vigaszt keresik. Akkor viszont, ha a két felnőtt egymástól gyökeresen eltérő módon neveli a gyerekeket, komoly problémák keletkezhetnek. Már a nagyon kicsi gyerekek is megtanulják, hogyan játsszák ki egymás ellen a szüleiket. Hiába tűnik úgy, hogy a gyerek ezzel nyer, igazából nagyon káros hatásai vannak. Az ilyen család nem ad biztonságot. A legjobb, ha a gyerek megtapasztalja, hogy a szülei képesek kompromisszumra jutni, konfliktusokat megbeszélni.

Veszekedés után béke

Ez az állítás vonatkozik arra az esetre is, amikor a szülők veszekednek valami miatt. Ha a gyerek látja, hogy egy idő után megnyugszanak, nem feszült a légkör, és mindenki kibékül, akkor ez számára kiváló példa a jövőre nézve. Ez a minta arra, hogyan kell konfliktusokat kezelni. Az állandó veszekedés – főleg, ha a szülők gúnyosan és lekezelően viselkednek egymással – elviselhetetlen környezetet teremt a gyerekek számára.

Az internet nem minden

A XXI. század egyik legnagyobb kihívása, hogy hogyan korlátozzuk a kiskorúak számítógép-használatát. Különösen károsak a felnőtteknek szóló, gyakran erőszakos játékok. A szakember szerint az agresszió, az empátia hiánya, sőt az édesség utáni vágy is ezeknek a játékoknak a hatására alakul ki. Szülőként egyet tehetünk: korlátozzuk a játékidőt, alkalmazzunk blokkolóprogramokat! Magunk is mutassunk jó példát azzal, hogy családi körben nem az internetet bújjuk.

Forrás: yle.fi