Ólomüvegcsoda

Táborhatás
PEOPLE TEAM tábor

Eddig minden alkalommal, ahogy elsétáltam egy ólomüvegből készült ablak, kirakatberakás, lámpa mellett, szerettem volna megfogni, megtapintani ezeket a számomra oly gyönyörű alkotásokat. Néhány nappal ezelőtt egy nyári tábor keretein belül magam is alkotóvá váltam, és belekóstoltam az ólomüvegezés csöppet sem könnyű világába.

Először a teremben elrendezett, kirakott eszközökkel, szerszámokkal ismertetett meg bennünket a mester; ekkor vázolta a munkafolyamatot is nagy vonalakban. Délután már kaptunk üvegvágót, kesztyűt, védőszemüveget és színes üvegből egy kb. húsz centiméter hosszú, mindössze egy centi széles darabot. Az első feladat az volt, hogy ezt négyzetekre vágjuk fel. Az üvegvágó gyémántfeje csak megfelelő nyomás mellett tudja pontosan vágni az üveget. Nagyon nehezen ment. A szomszédom első nekifutásra kettétörte a saját üveglapját. Én eleinte nem bírtam annyira rányomni a gyémántfejet, hogy az megfelelő karcot húzzon, s így sok szilánkot termeltem. A mesterünk azt mondta, hogy több hét kell ahhoz, hogy valaki nagyobb lapokat fel tudjon darabolni egyenes vonalakkal, jól irányzott karcolással. Mindannyian megnyugodtunk, amikor megtudtuk, hogy másnap előre feldarabolt részekkel fogunk dolgozni, s nem magunknak kell a szükséges anyagot felvágni.

A második nap egy vetített képes előadással indult. Rövid történeti áttekintés után ólomüveg-alkotásokat néztünk meg. Néhány darabot a mesterünk a saját munkái közül is behozott: ékszerek, ékszertartók, lámpa, képkeret, csésze, óra, emléktárgy, plakett sorakozott előttünk. Ezt követően tervrajzot választottunk magunknak. Én egy képkeretet választottam. Ezt ki kellett színeznünk adott színekkel – a ceruzák színei a rendelkezésre álló ólomüvegek színével megegyezők voltak. Délután a tárolókból üvegdarabokat válogattunk, melyekkel lefedtük a saját sablonunkat. Ha nem volt megfelelő forma, azt a mester kivágta nekünk. Ezután az üvegművességben előforduló kémiai-fizikai folyamatokat vettük át.

Harmadnap elég unalmas és egyhangú munkát végeztünk: rézszalaggal kellett körbetekerni minden egyes részt a készülő munkánkból. Nekem 17 darabból állt össze a képkeret. Egymásnak is segítettünk, hogy délután el tudjuk kezdeni a forrasztást. Ez idő alatt a mester a megígért üvegrogyasztást készítette elő – ebéd után ennek folyamatait beszéltük meg, s bekerült a kemencébe a rogyasztásra váró anyag. Ekkor láttam életemben először, hogy lehet kristályokkal üveget színezni. A tál estére lett kész. A forrasztást a mester mutatta meg. Mindenki munkadarabján dolgozott egy kicsit, két-három üvegdarabot összeforrasztott. Ezután az ő felügyelete és a többiek figyelme kíséretében folytattuk a munkát egyenként. Nagyon izgultam, hogy szép, egyenletes legyen a forrasztás, amely ónnal történik. Azt hiszem, hogy első próbálkozásra elég jó lett a sajátom.

Negyedik nap csak délelőtt dolgoztunk – befejeztük a forrasztást, majd kirándulni mentünk a tábor többi kreatív csapatával együtt. Pénteken a délelőtt első felében megtisztítottuk az elkészült alkotásokat, s előkészítettük a táborzáró kiállításunkat. Látva az elkészült tárgyakat, azt gondolom, hogy mindannyian ügyesen dolgoztunk.

Végtelenül örültem ennek a lehetőségnek. Eddig csak az alkotások varázsoltak el, innentől kezdve még nagyobb tisztelettel vagyok azok iránt, akik létrehozzák ezeket az ólomüvegcsodákat.

Cseri Icu

Menü