Egy nyári táborban rengeteg élményt lehet szerezni. Egy tizenéves lány mesél arról, mit tapasztalt a kecskeméti PT-ben.

Mit tartogathat egy nyári tábor egy 11 évesnek? Erről mesélt Csenge, aki a PEOPLE TEAM (PT) kecskeméti gyerektáborairól nyilatkozott – mi tetszett, min változtatna, minek örülne.

„Kétszer jártam a PT-ben; az első táborban több volt a program, mindennap jöttek bemutatót tartani, az izgalmasabb volt, minden új volt, és fel kellett fedezni. A második már ismert volt, picit mintha hazamentem volna. Örülnék, ha nem ugyanaz a menetrend lenne minden héten, mert aki több turnusra is marad, annak picit unalmas megint ugyanazokat végigcsinálni.

A kedvenc szekcióm a tánctábor. Sok tematika van, remélem, előbb-utóbb lesz olyan csoport, amiben végig fizikai-kémiai kísérleteket csinálnánk, vagy csillagászati témájú, távcsöves megfigyelésekkel foglalkoznánk. Kutató szeretnék lenni, tök jó lenne, ha segítséget kapnék abban, milyen egy jó labor, milyen a kutatók élete stb.

A programok közül a Cluedo Night volt a kedvencem – olyan, mint a társasjáték, csak élőben. Tetszett az Édesség City, a kaszinó, a tábortánc, illetve a sportversenyek. Szeretem a kalandokat, a játékokat, a kihívásokat, és persze a díjaknak, a könyveknek is nagyon örülök. Szerintem a PT úgy jó, ahogy van, sok ismerkedős játék van, nem kell több. A táborban önállóságot, magabiztosságot, versenyzést, szelektív gyűjtést tanultam. Ezeknek otthon, az iskolában, sőt igazából mindenhol hasznát vehetem.

Az ételek közül ízlett a rántott hús, de nem kedvelem annyira a pizzát vagy a tacót. Szívesebben ennék nokedlit pörkölttel, szilvás gombócot, császármorzsát, spagettit, sajtos tésztát. És palacsintát minden mennyiségben. Lehetne lángos is. Tetszett a gyümölcs- és zöldségpult, mert nagyon szeretem a gyümölcsöket, de a banán mindig gyorsan elfogyott. Viszont nem volt sárgabarack, és örülnék görögdinnyének is. Van tábori büfé is, amiért külön kell fizetni; sajnos a legjobb dolgok a legdrágábbak ott, lehetne picit olcsóbb.

A szállás kényelmes, otthonos, van hely pakolni, el lehet férni. Nem zsúfolt, és jó volt a szobában hűsölni ebéd után. A helyszín is tetszik, jó nagy. Lehet bújócskázni fél napig is. Estére viszont már elfogyott a meleg víz, az rossz volt, hiába volt hőség. Sajnáltam, hogy nekem korábban le kellett feküdnöm este, mert még csak 11 vagyok.

A szüleim eleinte féltettek. De amikor megérkeztünk, mami beszélgetett a mókusokkal, látta, hogy segítenek, amiben kell, így már megnyugodott. Apa pedig mindig azt kérdezi, hogy miért ilyen drága a tábor? Aztán örül azoknak, amiket mesélek, amiket lát, és csinálok otthon. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy elengednek minden évben, még úgy is, hogy az angol kivételével inkább egy buli a tábor. Pihentető, szórakoztató, és vannak külföldi barátaim, akikkel tartom a kapcsolatot. Szóval kicsit nemzetközi leszek én is. A PT-nél jobb táborban nem jártam még.

Rengeteg élményt szereztem, elsősorban vicceseket. A tábor helyszíne hatalmas, így az egyik barátnőmmel, Luluval egyszer folyamatosan elkerültük egymást, amikor fagyizni akartunk menni. Vagy egyszer a Hangárban vártam a lányokra, közben a hideg vizemet iszogattam. Ők mögém lopakodtak, megijesztettek, én meg magamra öntöttem a vizet. Úgy ugráltam, mint egy bolond, a többiek meg nagyon jól szórakoztak rajtam. Sokáig nevettünk ezen, és emlegették a fürdésemet.

Egyszer a lányok a szomszédban rémtörténeteket meséltek egymásnak este, mielőtt lefeküdtek. Az éjszaka közepén sikításra ébredtünk, a fürdőből egy fehér ruhás alak lépett ki, feltartott karokkal, nem tudtuk, szellem vagy zombi, és az egyik lány füzettel a kezében akarta lecsapni, védeni magát az ajtó előtt. Kiderült, hogy csak a másik lány volt, és nem akart lámpát kapcsolni, nehogy felébredjünk.

Ami a leginkább szívet melengető volt, az az, hogy egy fotós nekem adta a rólam készült képét, ami ki is volt állítva a PT fotóstáborában. Nagyon hálás vagyok érte.

Cikis dolog is történt: az egyik mókussal frizbiztünk, én meg véletlenül fejbe dobtam, mert ő hirtelen hátrafordult, és nem figyelt oda. Megkérdezte, ki dobta, így mindenki megtudta, milyen béna vagyok. Szerencsére nem sérült meg.

Akkor pedig eléggé izgultam, amikor a tábor szervezője, Ater megkért, hogy fizessem ki a fagyiját, de ne az én kártyámmal, hanem mondjam azt, hogy az ő számlájáról megy, ő meg elsietett. Ez fura, vicces volt. Közben izgultam, nehogy azt gondolják, hogy rosszban sántikálok. Szerencsére minden rendben volt.”

Érdekel, hogy más hogyan látta az új generációs nyári táborokat, és milyen kalandokat élt át? Keresd fel a https://gyermektabor.info oldalát, és megtudod! Készülj fel: nincs két egyforma vélemény, ahogy két egyforma gyerek sem.