Nyári tábor gyerek- és felnőttszemmel. A PEOPLE TEAM egyik mókusa mesélt tapasztalatairól.

Ismerd meg a PT-t! T. először táborozóként, majd mókusként vett részt a PEOPLE TEAM (PT) kecskeméti gyerektáborában. Olvasd el, milyen élményekkel gazdagodott, és ha szívesen böngészel még további tanár- és diákvéleményeket, csekkold a https://legjobbtabor.hu többi cikkét is!

Mikor és hogyan kerültél először a PEOPLE TEAM-be?

2013-ban jöttem először, akkor még táborozóként. A bátyámmal együtt érkeztem, akinek az már a második éve volt.

Mivel foglalkozol egyébként? Ha nem azt tanítod a táborban tanárként, miért?

Pénzügy-számvitelt tanulok, nem voltam még tanár, a pénzügyes szekció nem minden évben került megrendezésre.

Mitől érzed magadat lelkileg teljesen feltöltődve? Mi kapcsol ki leginkább?

Az tölt fel, ha másoknak tudok adni, erre szükségem van.

A hétköznapokban mi okozza számodra a legfőbb nehézséget, ami esetleg másnak természetes?

Talán a hosszú távú cél megtalálása. Sajnos nem vagyok elégedett azzal, amit tanulok, valószínűleg másik területen fogom folytatni.

Mi motivál leginkább, bármiről legyen is szó?

Szeretem, ha valamilyen feladat el van végezve. Ha a feladatnak valamilyen nagyobb célja van, mint például a táborban a gyerekek szórakoztatása, az hat rám a legmotiválóbban.

Van példaképed?

Egy meghatározó nincs, de sok embert tartok követendő példának egy-egy tulajdonság miatt.

Sport, hobbi, őrület?

Szeretek sportolni, úszni, de ez nekem sajnos időszakos. Imádok hajat fonni, és bolondulok a kutyákért. (Ha bárkinek kutyaszitterre van szüksége, én ráérek, haha.)

Melyik PT-s délutáni kötetlen program a favoritod?

Szeretem a vízi csatát, a zsonglőrös állomás is nagyon izgalmas, és a 3D nyomtatás fájó pont, mert sosem tudtam nyomtatni magamnak valami egyedit, pedig nagyon szerettem volna.

Melyik a kedvenc esti táboros programod?

Talán a PT-derbi (vagy amőba?). Szerintem élvezik a gyerekek az állomásokat, és izgatja őket, hogy mire léptünk: bombára vagy valami jutalomra. A szolgáltatóházat, a Koboldok városát is szeretem, viszont ott sokszor elkéne egy váltás, két óráig elég fárasztó nekünk egyhuzamban.

Melyik kifejezés hagyja el leggyakrabban a szádat a táborozás alatt?

Nyuszifül.

A tábor területén melyik helyszín a kedvenced?

A Hangár.

Játsszunk kicsit! Fejezd be a következő mondatokat! Ha tábor, akkor…

Barátok.

Ha tábortánc, akkor…

Golden Boy (+ Combatchy).

Ha SZOLGÁLTATÓHÁZ, akkor…

Hajfonás.

Ha KOBOLDOK VÁROSA, akkor…

Félkarú rabló.

Ha mosogatás, akkor…

Mamma Mia Annuskával.

Ha nulladik nap, akkor…

Random catwalk egyes táboroztatóktól a nap bármely percében.

Ha vasárnap, akkor…

Sírás reggel, pihenés délután, és új táboroztatók.

Ha PT’s Got Talent, akkor…

Zsolti kábeltekerése. Ez volt az első, amit valaha láttam, és nagyon megmaradt.

Túróice vagy X-Pop?

Túróice.

Ha tészta az ebéd, melyik feltétet választod?

Pestót.

Mi volt az első gondolatod, amikor életedben először a PT-be érkeztél?

Erre sajnos nem emlékszem, de táborozóként szerettem minden egyes percét.

Milyen szerepkörökben próbáltad már ki magad? Van-e táboros álommelód?

Talán a moslékolás, ami így elsőre elég vicces, de ott mindig jó hangulatot csinálunk, és közben találkozhatok minden táborozóval és táboroztatóval. (Mondjuk, azért nem vállalnám be mindennap.)

Melyik a leghajmeresztőbb tábori élményed?

Amikor legutóbb strandra vittem a gyerekeket, szerintem sosem izgultam annyira. A másik a két évvel ezelőtti nagy vihar – akkor nem csak a gyerekek féltek.

Milyen extrém helyen aludtál már el a táborban?

A Hangár mosdójában.

Mi a legviccesebb gyerekkori csínytevésed?

Apukámnak mindig gyerekevőeszközt, -tányért és -bögrét adtam, amikor én terítettem meg. Szórakoztatott, hogy legalább ötször kellett szednie mindenből, hogy normális adagot kapjon.

Milyen csínytevésen kaptál rajta táborozókat?

Eddig a legmeghökkentőbb számomra az volt, amikor találtam egy fiút a lányoknál, az ágyneműtartóban.

Mit gondolsz: kiket érdemes táboroztatónak hívni, vagyis mely képességek nélkülözhetetlenek a PT-s nyomuláshoz?

A lelkiismeretesség. Eddig azt hittem, hogy az eddigi nehéz heteken (mókusként) ez hiányzott, de aztán rájöttem, hogy az előválogatónak köszönhetően csak lelkiismeretes mókusaink voltak, vagy ha elsőre még nehéz volt beintegrálódni, a legtöbben néhány nap alatt felvették a fonalat. Szerintem kevesen voltunk. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, ha hat őrsnél kevesebb van, az elég nagy hajtás, főleg a régi mókusoknak, pláne ha több hétig vannak.

Hogyan ajánlanád egy haverodnak a tábort?

Gyere, próbáld ki, és ezt fogod várni egész évben. Mindenki szuper jó fej, és a gyerekek is viccesek.

Milyen érzéssel tölt el a tábor vége?

Nem szeretek erre gondolni. A családias burok, ahol három hétig élünk egymásra támaszkodva, számomra egy safe heaven, hogy úgy fogalmazzak. Aki ott vagyok, azt a verziómat kedvelem a legjobban, az ott kiütköző hibáim ellenére. A PT utáni depresszió sokunkat érint, mert vissza kell csöppennünk a „kinti világba”, és egy teljes évet várnunk arra, hogy újra itt lehessünk.

Hasonlítsd össze az otthoni és a tábori létet!

Nagyon nehéz, legalábbis számomra, az előző pontban leírtak miatt. Talán amit kiemelnék, hogy a PT-ben megszáll engem egy hatalmas belső motiváló erő, hogy tegyek a gyerekekért, és sokszor le kell magam állítani, hogy ne hajtsam túl magam.

Ha gyerek lennél, melyik tematikus táborba jelentkeznél, és miért?

Őszintén? Az összesre. Szeretném mindet végigjárni, mindenhol eltöltenék egy napot. Érdekel az összes tudás, amit a táboroztatók átadnak a gyerekeknek. Sokszor nem jut idő arra táboroztatóként, hogy belelássunk egymás munkájába. Tök jó lenne így is megismerni egymást.

Mondj kedved szerint bármit!

Valahogy azt vettem észre, hogy sokan jöttek hozzám kibeszélni a nehézségeket. Ami engem is közvetlenül érintett, az a mókusok száma, ami miatt sokszor nem tudtunk részt venni a délutáni programokban, és valahogy kevés időt tudtam a gyerekekkel tölteni a feladatok felügyelése miatt. Alapvetően tényleg egy idilli állapotba kerülök a táborban, de ez az első évben volt a legerősebb. Az első évem 2019-ben volt mókusként, nem tudom, más hogyan élte meg azt az évet, de nekem etalonnak számít jókedv tekintetében. Remélem, az idei táborba vissza tudjuk varázsolni azt a hangulatot. (Esetleg a régi mókusoknak év közben is lehetne szervezni csapatépítő eseményt, így érzékeltetve, hogy a tábor nem csak nyáron van, a csapatmunkánk talán még jobb lenne.)

Végezetül üzenj valamit a régi és a leendő táborozóknak!

Alig várom, hogy (újra) találkozhassunk, és együtt közös új élményekkel gyarapodjunk. Hiányoztok! Süti, kacsa, király!