„Eddig kétszer jártam a PEOPLE TEAM kecskeméti nyári táborában. Először csak egy hétre mentem, és egyedül érkeztem, a következő évben már kettőre, és barátokkal indultam neki a tábornak. Hogy volt-e különbség a kettő között? A második alkalommal sokkal több ismerősöm lett, mint első évben, és alig vártuk a barátnőmmel, hogy újra találkozhassunk. Volt valaki, aki várt rám a táborban.
Szülők: no para!
Kezdetben féltettek a szüleim, mert úgy mentem a PT-be, hogy senkit nem ismertem, de én akartam így. Amikor visszajöttem, és mindent elmeséltem, annyira örültek, hogy hosszú idő után végre megint boldog vagyok, teljes szívemből nevetek, és annyi emberről beszélek jó barátként, hogy azóta se jegyezték meg az összes nevet.
Tanult dolgok és jövőbeli tervek
A PT-ben két különböző szekciót választottam: kreatív írást és tánctábort. A turnusok alatt megtanultam többek között novellát írni, keményen tanulni, hallgatni, sprintelni, pingpongozni és ördöglakatozni. Fejlődött a tánctudásom is. A tábor óta csatlakoztam egy tánccsoporthoz, ahova heti háromszor járok edzeni. És szeretném a jövőben adaptálni egy-két írásomat. Egyelőre nem tudok mindent, de már tisztában vagyok azzal, mire figyeljek ilyenkor, hogy is működik ez. Megtapasztaltam továbbá, hogy lehetnek még jó, megbízható barátaim, csak tennem kell ezért.
Életvidámabb és társaságkedvelőbb lettem
Úgy érzem, változtam a tábor hatására. Először nagyon stresszes voltam, be voltam feszülve, bizalmatlan voltam. Amikor eljöttem a PT-ből, sokkal felszabadultabb, bevállalósabb, életvidámabb és társaságkedvelőbb lettem, és ez a hatás már két éve nem múlik. Olyan emberekkel találkoztam, akik segítettek újra fellélegezni, kiszabadulni a hétköznapi életből, és ezért örökre hálás leszek.
Néhány tábori pillanat a sok száz élményből
A barátnőmmel csináltunk egy teendők listáját, ami olyan dolgokból állt, amit a PT-n kívül nem tudnánk vagy mernénk megcsinálni. Például: minden mókustól (tábori segítőtől) aláírást gyűjteni, megfogni Geri haját (ez végül elmaradt, de 2022-ben sort kerítenünk rá), beülni a kajaőrségbe, közös szelfit csinálni minél több emberrel, begyűjteni az összes színből egy kendőt.
A legjobb program szerintem a Newnyóka kalandjai-sorozat volt. A legijesztőbb pedig, amikor 2021-ben megszólalt a tűzriasztó a lányépületben. Nagyon megijedtem, mert éppen fürödtem, és csak azt hallottam, hogy ordítanak. Vizes papuccsal és egy szál hálóingben rohantam le a hatodikról. Utána sikerült megnyugodnom, és a mókusok is nagyon sokat segítettek nekem, de aznap nem aludtam valami jól.
A legkedvesebb emlékem a tábor utolsó hetéhez köthető. Mi, táncosok előadtuk a darabunkat, amivel keményen megdolgoztunk. Este, a táborzáró programon összefutottam egy sráccal, aki megdicsért, hogy milyen jól táncoltam. Előtte egy szót sem beszéltem vele, nem is találkoztunk, mégis felismert, és tudta, hogy én a táncosoknál vagyok. Nagyon jólesett.
A legfontosabb sztorim a kreatívírás-táborhoz kötődik: odaadtam az egyik szövegemet a képzőművészetisek vezetőjének, Monónak, hogy megillusztrálják. Szegény utána még egy hétig kergetett, hogy visszaadja nekem. Egyébként az ő csapatában voltam az utolsó héten, nagyon szerettem, ahogy összekovácsolt minket.
Ami nem tetszett a táborban
Ne legyen megint az a megmixelt tábortáncolás, amikor felgyorsították meg lelassították a zenét. Az elején vicces volt, egyszer elég lett volna, mert a végén már nem élveztem annyira. Illetve sok időbe telt, míg felkerült az összes videó a YouTube-ra. Csak három-négy héttel a PT után tudtam megmutatni, mit csináltam egy héten keresztül.
Ilyen a PT-s kaja és szállás
Az ételek közül a kedvencem a gyros volt. Annyira vártam azt a napot, amikor gyros lesz az ebéd! Meg – természetesen – pizza.
A szállás nagyon hangulatos; imádom a díszítést, a plakátokat, a sportpályákat, a Hangár pedig verhetetlen. Ottalvós nyári táborként vettem részt a PT-ben. A helyszín az NJE Homokbányai Kollégium volt. Kényelmes volt az ágy, tágasak a szobák, tiszta a fürdő, és volt elég szekrény, csak nagyon meleg volt néha.
Van-e jobb tábor a PEOPLE TEAM-nél?
Visszaemlékszem az összes eddigi táboromra, és sehol nem éreztem jól magam. Nem volt szabadságom, nem azt csináltam, amihez értek, amit szeretek, nem volt jó a közösség, és nagyon be voltam skatulyázva a táboroztatók miatt. Mintha iskolában lettem volna. A PT-ben ilyenről szó sincs.”