Iza egy hetet töltött el a PEOPLE TEAM (PT) nyári angoltáborában. Milyennek találta az ottalvós kecskeméti tábort, mit kedvelt és nem kedvelt benne? Olvasd el a visszajelzését, és kiderül!

„Egyszer volt szerencsém a PT-ben táborozni, de ezt a számot mindenképpen növelni szeretném az elkövetkezendő években. Hogy mi tetszett benne ennyire? Egyrészt voltak késő estébe nyúló szuper programok. Másrészt nem volt ütemezett kelés, mert úgy oldották meg a reggelikérdést, hogy ha esetleg később is keltünk, akkor sem maradtunk le semmiről.
Végül, de nem utolsósorban nagyon bejött a korlátlan zöldség- és gyümölcsfogyasztás, illetve a büfékártya is. A PT-ben teljesen szabadnak éreztem magam, önmagam voltam egész tábor alatt.

Angoltáborra jelentkeztem. A szekción belüli kedvenc programom az volt, amikor összevontak több angolos csoportot, és együtt tanultunk, játszottunk. Sokat fejlődött a szókincsem, a kiejtésem is javult. Az itt elsajátított ismereteket bárhol tudom hasznosítani, például utazáskor, az iskolában, a napi rutin közben. A szabad foglalkozások közül az esti táncokat és a hullócsillagnézést imádtam.

A reggeli csokis croissant, no meg a pékáruk összeségében nagyon finomak voltak. Az ebédek közül a tortilla, a gyros ízlett főleg. Teljes mértékben elégedett voltam a szállással is. A fürdő időnként kicsit szűkösnek bizonyult, de a szobák tágasak, az ágyak pedig a vártnál kényelmesebbek voltak. Talán a szúnyoghálót hiányoltam egy-két helyen. Röviden és tömören: 99,9999999%-ig elégedett voltam, egyedül a fentebb említett apróságok miatt nem adnék száz százalékot, de teljesen élhető volt a tábor helyszíne, akár több hétig is maradtam volna.

A legkedvesebb PT-s élményem, hogy a tábor végén kaptunk személyre szóló diplomákat kis tanácsokkal, észrevételekkel. A leghasznosabb pedig szerintem az, hogy teljesen magunkra voltunk utalva olyan szempontból, hogy mennyire vigyázunk az értékeinkre, hogyan osztjuk be a pénzt, az időnket stb., tehát önállóságra ösztönöztek.

A szüleim nem féltettek, mert miután részletesebben elolvastuk a honlapot, tovaszállt minden kérdés, kétely vagy aggodalom. Persze elhangzott, hogy vigyázzak magamra, de teljes bizalommal voltak/vannak a PT iránt. Akárhányszor kérdésük volt, mindig rövid időn belül kaptak visszajelzést. Aztán amikor hazaértem, és elmeséltem a történteket, akkor csak még jobban örültek, hogy a PT-ben táboroztam.

Egy hetet volt szerencsém eltölteni az egyik tanárral, aki nagyon jó hatással volt rám, mert mindig meg tudott nevettetni, még ha bal lábbal keltem is fel, ő gondoskodott arról, hogy mindenkinek szuper kedve legyen. Komoly témákról is tudtunk vele beszélgetni, nagy megnyugvást adott, hogy ő nem csupán egy tanárt jelentett számunkra, hanem egy barátot is, aki segített, ha kellett. Nagyjából mindegyik oktatóval sikerült minimum egy beszélgetést megejtenem, aminek nagyon örülök, mert annyira jó fejek és kedvesek voltak, hogy nem tudnék olyat mondani, aki csak egy kicsit is ellenszenves lett volna.

Megismertem néhány embert, akik most már nagyon fontosak nekem, és ha nincs a PT, talán sosem találkoztam volna velük. Mindig mosolyoghatnékom támad, mikor erre gondolok. Ráadásul leszoktam a mobilozásról, és tudatosult bennem, hogy azon túl is van móka.”

Kíváncsi vagy még több véleményre? Keresd fel a legjobbtaborok.hu oldalát, és tudd meg, milyen gyerekszemmel egy tuti tábor!