Senki sem érezteti a másikkal, ha hülye

Gyerekszem
PEOPLE TEAM tábor

A középiskolás Balázs idén először járt a PEOPLE TEAM nyári táborainak egyikében, mégpedig az angoltáborban, amellyel 30 évvel ezelőtt elindult az alapítvány táboroztatós tevékenysége. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán, a PT táboraiban már 20 ezernél is több iskoláskorú megfordult, köszönhetően a folyamatosan bővülő, megújuló téma- és programválasztéknak, az egyéni igényekre odafigyelésnek és a profi szervezésnek. Na de milyennek találta Balázs az angoltábort?

„Ez volt az első PT-s nyaram. Mindenki nagyon nyitott, vidám és segítőkész volt. Nem tesóval vagy haverral érkeztem, de a PT-nek hála szereztem egy csomó új barátot, az egyikükkel például »csapatszellemként« végigkiabáltuk az esti programot. Senki nem szólt ránk, és senki sem éreztette a másikkal, ha hülyén viselkedett; szabadon tehettük, amihez csak kedvünk támadt. Sikerült teljesen beilleszkednem, ami önbizalom-erősítésnek sem utolsó.

Az angoltábor fele-fele arányban volt szórakoztató és tanulságos. A kedvenc részemben gitároztunk és énekeltünk, és azt is szerettem, amikor ki kellett találnunk közösen egy személyt és az életét. Jó volt az improvizálós játék is, ami alatt mindenki a földön feküdt, feltartott kezekkel és lábakkal. Közben persze tanultunk is, a két egyhetes turnus alatt fejlődött az angoltudásom. Délelőttönként angoloztunk a magyarul nem beszélő tanárral, délután és este viszont azt csináltunk, amit akartunk. A legtutibb program szerintem a táncest és a csapatprogramok voltak. Megtanultam továbbá, hogy nem kell mindig mindennek az értelmét keresni.

Reggelit, ebédet, vacsorát kaptunk, a mennyiséggel egy hadsereg is jóllakott volna, plusz éjjel-nappal működött a büfé, szóval nem éheztünk. A második héten lehetett volna változatosabb a kínálat, de akik egy turnusra érkeztek, azoknak így is megfelelt minden. A kedvenc ételem a pizza volt, meg valamilyen húsos cucc krumplipürével. A szállás szintén király volt (baró, hogy az egyik oldalon lakott terület, a másokon meg romok terültek el), habár a kollégium felső szintjén rendesen megizzadtunk, de szerencsére kaptunk ventilátort, így elviseltük a forró júliusi–augusztusi időt.

A szüleimnek is elmondtam, hogy őrült jól éreztem magamat, szóval nem volt para. 10-ből 10 pontot adnék a PT-táboroknak, és szeretnék következő évben is részt venni valamelyik szekciójukon.”

Menü